Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

hogy a dunántúli evangélikus gyülekezetek száma 1781-tól 1786-ig 50-rŐl 126-ra emelkedett.

1 1783/4-ben 165 evang., 102 ref. és 5 óhitű község nyert szabad vallásgyakorlatot 586 evang., 162 ref. és 10 óhitű leány egyházzal. Az anyaegyházak száma 272-ről 758-ra szökött fel hirtelen.

2 Megható följegyzések szólnak egy-egy gyülekezet feltámadásáról. Több napi járó földről összesereglett a nép, hogy az élet vizéből merítsen. Veszprémben »67 esztendei árvaság után 27 prédikátor s annyi örvendező nép jelenlétében kezdődött az exercitium, hogy nincs ember, ki számát tudhatná. Negyedrésze sem látott papot, nem hogy beszédét hallhatta volna «.

3 Hangos sírás vegyült az énekszóba s feltűnő módon nyilatkozott a hívek áldozatkészsége. Harangszó nélkül is megtelt a ház vagy éppen rögtönzött sátor az igére éhező néppel s a gyülekezet ifja, véne, fórfia, asszonya versenyt hordta a követ, fát az épülő templom falaihoz. Még jellemzőbb az, hogy egyszerre elmaradtak a katholikus hitre való áttérések, holott előbb mindennapi dolog volt.

4 Világos bizonysága ez annak, hogy a vallásváltoztatások nem meggyőződésből történtek s a rendelet nagy keresztet emelt le a lelkiismeretről. Az általános örömzajba itt-ott belevegyült a kételkedés, bizalmatlanság disszonáns hangja is. A debreceniek hálaadó istentisztelete alkalmával született meg a gyanakodás első borús hangulatú megjegyzése: »Frustra canitur triumphus ante victoriam«.

5 A megjegyzés a rendelet végrehajtásának valószínű akadályaira és nehézségeire célzott és nem alaptalanul. A rendelet ellen valóságos liga alakult; a helytartótanács kezet fogott a papsággal és vármegyével, hogy a tolerancia erejét a gyakorlatban megbénítsa. Keresztesi, akinek a váradi parochián örökös küzdés volt a sorsa, többször kifakad a gyakori zaklatás miatt. »A nevezetes és sokat igórő keresztyén tolerantia a sok explanatiók által úgy körülnyiretett, hogy a puszta nevén kívül alig lehetett valamit látni. Aminthogy a tolerantiát lehet is keresni a tolerantiaban.« Majd keserű humorral említi, hogy »Berlinben a komédián egy embert adtak elő, aki vállán általvetőben sok levelet vitt, kitől midőn kérdeznék, mit viszen ? azt felelte: az első részben viszem Magyarországra a Bécsben költ májusi parancsolatokat, hátul pedig azoknak júniusi revocatioit.«

6 A hatalomnak és prókátori fortélynak 1 Payr, Perlakyak ároni háza. 38. 1. 2 Acsády i. m. II. k. 536. 1. 3 Keresztesi n. 36. 1. * Acsády i. m. II. 536. 1. 6 Keresztesi J. n. 26. 1. 6 Keresztesi naplója 30., 79—80. 1.