Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XIX. II. József és II. Lipót

Humanizmusa, eredetisége, lelkének sok bűvölő kincse, csapongó szelleme nagy népszerűséget szerzett neki, de bármily értékes, hatalmas is volt alakja, a győzelmet nem bírta kierőszakolni, sőt éppen az ő uralkodása idézte életre a nagy nemzeti visszahatást. A fejedelmi hatalom a forrása mindennek, ebből nem enged s még vallásügyi rendelete is ezt a tant hirdeti. Visszaállíthatta volna a bécsi és linci békekötést, de azok törvények s hozzá még jó ideig királyi hitlevélbe foglalt törvények voltak. Politikai irányának jobban megfelelt a resoluciók rendszere, amelyet III. Károly honosított meg s amely az egyéni szabadság e legsarkalatosabb elvét a felelőtlen uralkodó kizárólagos, ellenőrzéstelen kényére-kedvére bízta. Az önkormányzatnak mindenféle formájától idegenkedett, mert nem bízott munkaerejében s attól tartott, hogy a régi feudális, rendi szellem, az osztályérdek elfojtja a benne ébredező modern felfogást. Midőn egyházpolitikai akcióját megkezdte, Lipót öccse azt ajánlotta, hívjon össze legalább egy püspöki zsinatot, de nem állt rá.

1 Benne is élt a politikai, katonai és egyházi hatalom összekapcsolásának gondolata, ami nélkül tökéletes despotizmus nem képzelhető, csakhogy hatalmi törekvéseiben az emberi józan ész törvényeire, követeléseire hivatkozik. II. József eklektikus államférfi; modern ember, meleg szívében humánus érzés lakik, — egyes kérdésekben merész reformátor, itt-ott határozott forradalmi egyéniség, a fejedelmi abszolutizmus dolgában alkut nem ismerő konzervatív. 1 Beöthy Á. i. m. 622—623. 1.