Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVIII. Az iskola és irodalom

felé fordította s ily módon a nemzeti szellemnek fölólesztó'i közt tisztes helyet vívott ki. Források nélkül fogott a nagy feladatba, bejárta hazáját s jórészt maga gyűjtötte össze műve anyagát. Jellemző, hogy tudományos buvárlataiért följelentették; idegen hatalom barangoló kémjét látták benne s munkája kéziratával kellett maga mellett bizonyságot tennie.

1 Bod Pétert (szül. 1712.) Nagyenyed nevelte az erdélyi református egyháznak s egyik alapvető munkásává a magyar irodalomnak. 3 évig tanult Leydenben, 6 évig volt gróf Bethlen Kata udvari papja Hornoródhévízen s 1749 óta Magyarigenben paposkodott. 1767-ben generalis nótáriussá választották, s ez a hivatal biztos lépcső volt a püspökségre. Azonban már öreg korban jutott el eddig a fokig s két évnél tovább nem viselte hivatalát. 1769 tavaszán meghalt. Papi munkájának semmi különös emléke nem maradt fenn, mert Bod testestől-lelkestől író és tudós volt, akinek szelleme általános nagy célok felé tört; az egész egyház javáért élt, jövőjéért dolgozott. Munkaereje rengeteg területű kopár földet mívelt meg; a theológiai irodalomnak majd minden ágában jelentős művet alkotott. Kevés író volt, aki anynyira meg tudta volna érezni a kor erének lüktetését s a közszükséget. Az írásmagyarázat (A szent Biblia históriája, 1748 stb.), egyháztörténelem (Az Isten vitézkedő anyaszentegyházának históriája, 1760, és 1777., Szent Heortokratesz 1757., Smyrnai szent 1 Markusovszky i. m. 150. 1.