Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után
ki menekült a török elől, kit rabul ejtett a tiszta evangeliom. Ujak pedig nem igen állottak a régiek helyébe, hiszen a pécsi és budai főiskolák kapui a mohácsi vész után mindjárt bezárultak. És így az ország egy részében a gyülekezetek épp akkor maradtak lelki atyák nélkül, mikor a vallás vigasztaló erejére legfőbb szükségük lett volna. Az országos kincstár már előbb is siralmas állapotban volt, annak gyéren csergedezett forrásai a nagy csapás s a törökök szertelen dúlásai következtében pedig majdnem egészen bedugulván, az 1526-diki novemberi országgyűlés mintegy kényszeríttetett azon végzés hozatalára, hogy »az elesett főpapok hagyatékai s megürült székeik jövedelmei az ország védelmére fordíttassanak«. Mely végzés a vallásjavításra nézve kétségkívül kedvező volt, amennyiben a megüresedett főpapi székek jószágai részint Zápolyai, részint Ferdinánd adományozásai, nem ritkán erőszakos foglalások folytán világi főurak, majd a fejedelmek által kinevezett, de a pápai szék által vagy éppen nem, vagy csak több évi halogatás után megerősített püspökök, prépostok, kanonokok kezébe jutottak. De oly püspökökébe s egy háznagyokóba, kiknek, vagy legalább azok jó részének egyházi működésében katholikus szempontból tekintve sem volt sok köszönet; kik nem az egyházi, hanem a harctéren, vagy politikai pártállásuk cserélgetésével szereztek maguknak érdemeket, kik közül többen később megnősültek s így a reformáció malmára hajtották a vizet. De még inkább hajtották a főpapi javak ideiglenes élvezőivó lett világi főurak, akik közül többeket bizton feltehetőleg — ismervén e kor aljas önzését — a belső meggyőződés mellett a kezökre jutott papi birtokok végleges megtarthatásának a vágya is ösztönzött a reformáció befogadására s védelmezésére; előttük lebegvén a kisebbnagyobb német protestáns fejedelmek példája, kik midőn a reformációt fejedelemségeikben diadalra juttatták, ugyanakkor a fennhatóságuk alatt álló területen volt püspöki s zárdai javakat secularizálták s birtokukba vették. A királyi trónért folytatott hosszú küzdelem vószteljes volt a nemzetre, de a reformációra nézve előnyös. A budai ós rákosi Lutherellenes törvényekhez rokontartalmú királyi rendeleteket csatoltak ugyan Zápolyai is, Ferdinánd is mindjárt uralkodásuk kezdetén; már csak arra való tekintetből is, hogy a nagy befolyású főpapokat a maguk részére megnyerjék. De mindketten eleibe tették a katholikus vallás ós egyház érdekeinek politikai érdeküket. Ez pedig azt kívánta, hogy hű embereik számát lehetőleg növeljék, tehát hogy az ekkor már számos főurat, népes gyülekezeteket magában foglaló evangélikus egyházat óvakodjanak megsérteni.
