Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVIII. Az iskola és irodalom

II. RÁKÓCZI FERENC. tudomány és irodalom életére is illik s a XVIII. században az életnek épen ez a feltétele hiányzott. Ennek tulajdonítható, hogy a protestáns irodalom területe egyre összébb szorul, termése silányul; önálló eredeti tehetségek nem bukkannak föl s a könyvek legnagyobb része fordítás vagy átdolgozás. Még erősebb írói egyéniségek szárnyait is megbénítja a sajtó és gondolat bilincse. Legszebb virágok az egyházi költés meg az imádságos könyvirodalom mezején nyíltak. A korszak elején, Rákóczi szabadságharcának elhanyatlásakor a kurucköltészet kesergő vallásos énekeiből (p. o. Rákóczi Ferenc örökszép imádsága) kicsendül a következő fejlődés alaphangja ; a század vége felé fokozatosan gyengül s hátrább szorul az idegen hatások ereje elől. Költői s egyházi szempontból legértékesebb alakjai Petrőczy Kata Szidónia (1658—1708) ós Ráday Pál. Mind a kettőt a XVII. század szülte, de óletök pályája átnyúlik a következő korba. Petrőczy Kata Szidónia, gr. Pekry Lőrinc neje, ősrégi evangélikus család életfájából hajtott ki, már ifjan bujdosás, utóbb a házasélet boldogtalansága, sok betegség, gyermekvesztés próbálta meg lelkét. Költeményein megérzik a sok szenvedés fájó emléke; ostorozott szíve szinte felzokog a kereszt súlya alatt, majd szelid megnyugvássá enyhül lelke háborgása a vallás vigaszától. Egyházi költészetünknek egész Tompáig határozottan legeredetibb, legmagyarosabb tehetsége, akinek költészetét a pietismus termékenyítette meg. Egy énekköltőnk sem érzi oly mólyen a Megváltóval való óletegységet, mint Pekryné. Rendkívüli népszerüPETRŐCZY KATA SZIDÓNIA.