Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVI. Az elnyomás

megjelent falujában, nagy, gazdag ebédet adván, vendégeit erősborokkal jól tartotta. A nép szokás szerint összegyülekezett reggeli istentiszteletre, sokan jöttek a templomukvesztett környékbeli falvakból is s ez utóbbiak a délesti könyörgést várva a templom körül s a paróchía udvarán telepedtek meg. A földesúr oda izent, hogy a nép oszoljék el, vagy menjen seregestül az ő házához. A gyanakodó nép nem mozdult, csak néhány embert küldött le képében Yayhoz, hogy jobbágyi engedetlenséggel ne vádolhassák. A vikárius a prédikátort hivatta igen nyájas szóval. A prédikátor maga mellé vette presbytereit, »bölcs, ősz, öreg embereket«, nagy bátran megjelent. Alig hogy belépett, rátámadtak, a papok karjánál fogva cibálták, ide-oda vonszolták, végre egy szobában őrizet alá tették, a papok kordont vontak körüle. Híveit, akik könnyes szemekkel követték s meg akarták osztani lelki atyjuk sorsát, durván eltaszigálták mellőle. A prépost kezdett hozzá beszélni, hogy a Vay família hajdan pápista volt, az Úristen »az idővel meggazosodott és konkolyosodott úri házból« kiválasztotta, megvilágosította Vay Ádám urat s a római hitre tért. Ilyen úri ház templom nélkül nem lehet, azért a templomot át kell adni. »Hocce ide a kulcsot, azért jöttem, sőt magad is térj az igaz hitre, nagy becsületed leszen köztünk.« A pap bizonykodott, hogy a templom a földesúr telkén áll ugyan, de nem az övé. A szegény jobbágyok építették, Vay Ádám nem költött rá semmit. A földes úr haragra gerjedt s szörnyű káromkodással tölte bosszúját elhagyott vallása és papja ellen. »Ha emberül nem adod, bizony még ma ebül is kiadod.« •— »Hamis lelkű pásztor, tolvaj, farkas, csábító, szénégető lelki hóhér, add ide a kulcsomat, mert Isten úgy segéljen, még ma tormát fújatok veled.« Hangzott összevissza a papok és a földes úr szájából. Az egyik pap fölemelte botját s fogcsikorgatva tízszer is a prédikátor feje felé sújtott. »Ügy megütöm a fejedet, hogy a fejed veleje is a falon marad.« Midőn látták, hogy a prédikátor állhatatosságát meg nem törik, a presbyterekre került a sor, a galambősz öregeket deresre húzták s mindegyikre 12-őt csaptak, hogy nagy sírva keltenek föl. A prédikátort órák hosszáig szünet nélkül zaklatták, hogy ereje fogytán ájuldozott. Egy pap úgy megtaszította, hogy fejjel az ajtónak esett. Egy-két pap ezalatt a paróchía udvarára ment s ott kérte a kulcsot; tolvajkulcscsal hasztalan próbálta az ajtó felnyitását, a zár nem engedett. Az elkeseredett asszonyok azonban onnat elkergették őket. A sikertelenség még inkább felbőszítette Vayt s a papot, lutheránusokat ós kálvinistákat külön-külön rekesztve, mindegyikre 100-—100 botütést parancsolt.