Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

elfogulatlan olvasó, hogy a magyarhoni protestantismus önmegadóztatásával aránylag legtöbb áldozatot hozott a haza oltárára, nemcsak a nép verejtékével fentartott iskoláival, hanem a vallási és politikai szabadság védelmére kiontott vérével is. Es végre az olvasó meg fog győződni arról is, hogy a lelkiismeret feltétlen szabadságának hirdetésével, hitelveinek a józan haladással való összegyeztetésével még a felvilágosodott katholicismusnak is szolgálatot tett a középkori babonaságból fenmaradt visszásságok megszüntetésére és a keresztyén türelem és szeretet szellemének terjesztésére irányuló nehéz, de dicséretes munkájában. Fájdalom, hazánkban a keresztyén türelem és a krisztusi szeretet erénye és tana még mindig nem emelkedett fel a jogegyenlőség, az igazi testvériség és teljes viszonosság elveinek magaslatára. De a felvilágosodás és ennek alapján a művelődés szelleme örvendetes hódításokat tesz; s ez elég alapos reményt nyújt arra, hogy a humanismussal és a krisztianismussal egyező elveink elébb-utóbb diadalt fognak aratni e hazában is, mely öntudatosan igyekszik kibontakozni a középkori előjogok veszélyes hínárjából. E törekvés jó eredményeit várva, könyvünket a művelt nagyközönség jóakaró pártfogásába ajánljuk. Budapest, 1906-ban, a bécsi békekötés háromszázados emlékévében. DR. ZSILINSZKY MIHÁLY.