Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

kozásképen kártyázott s ez a szenvedély annyira úrrá lett rajta, hogy megviselte szervezetét, ingerültté lett s e perceit az állam igazgatása is megérezte. Nagy összegekben s jobbára szédítő szerencsével játszott, egykorú híradás szerint a holicsi uradalmat is kártyán szerezte. Élt, halt a pompáért, fényűző udvari ünnepélyekért, mert a hiú női szívek finom ösztönével megérezte, hogy szépsége, királynői volta csak itt jelenik meg méltó keretben. De nem pusztán egyéni kedvtelésből járt el oda; a fesztelen mulatság óráit is fel tudta használni nagy politikai céljaira. Beöthy Ákos úgy itél róla, hogy tökéletesebb asszony volt Erzsébet angol királynőnél és Katalin cárnőnél, de uralkodói erényekre alattuk áll.

1 Azonban, ha sikerből és eredményből szabad a tervezőre következtetni, mint uralkodó is mérkőzik velők. Beöthy őt a magyar nemzeti király eszményével, Mátyással méri, holott ő nem nagy magyar birodalmat, hanem nagy, hatalmas Habsburg-monarchiát akart alapítani. A magyarság csak addig volt kedves lelkének, míg e nagy ábrándja felé segítette. Ha politikai téren elágaztak ösvényeik, az érzelmi elhidegülés is nyomon járt. A királyság Mária Terézia alatt is azonosult a kath. hatalmi törekvésekkel. Az 1741-iki országgyűlés alatt visszautasította küldöttségöket s azután is többször kijelentette, hogy atyja nyomdokain jár, egyes panaszkodókat meghallgat, de küldöttséggel, községgel nem áll szóba. Egy ízben, amidőn nagyon elfordult fegyvereitől a hadi szerencse, talált alkalmat, hogy az éppen férjénél levő protestáns urakat anyai szeretetéről biztosítsa, de a nyilvános kihallgatásnak még látszatát is kerülte. 1742-ben megerősítette a Károly-féle rendeletet s különösen hangsúlyozta az esküről szóló pont szigorú végrehajtását. Egyik tanácsosa, Pálífy Miklós kancellár, hivatalba léptekor emlékiratban fejtette ki programmját; e programm a protestáns kérdésben az udvari politikához alkalmazkodva a lassú, de biztos elenyósztós elvét vallotta. Az evangélikusok privilégiumait csak bizonytalan rövid időre kell megerősíteni, így legelőbb kifárad ellenálló erejök s kialszik buzgalmuk. Részletesebb s kegyetlenebb programmot találunk Barkóczy primás javaslatában, mely az egyházi élet minden ágára kiterjed s az általános, kíméletlen, következetes elnyomást jelöli meg egyetlen célszerű eszközül.

2 1751-ben újabb protestáns küldöttség jelentkezett a királynőnél és pedig terjedelmes, alapos emlékirattal. A két egyház legtekintélyesebb urai, 1 Beöthy Á., A magyar államiság fejlődése és küzdelmei I. k. 593. s köv. lapokon. 2 Irinyi I., Az 1790/91-iki 26. vallástörvény története 13—14 1.