Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

báró, akik mind hitsorsosaik vezéremberei közé tartoztak. A számító és óvatos Révay utóbb a katholikus hitre térvén, helyét Zay Andrással töltötték be. Az elhalt és lemondott tagok helyére újak gyanánt Patay Sámuel, Zmeskál, Török István, Szirmay Tamás stb. kerültek. A bizottság éveken át nem tudott összeülni; a török háború lefoglalta a kormány és a nemzet figyelmét; a szavójai herceg fényes diadalai egy idó're minden más ügyet kizártak a közérdeklődésből. Végre öt esztendő múlva, 1720 július 12-én

r amikorra a tagok harmadrésze elhalt, részint hivatal vállalás következtében leköszönt, a köznyugalom és egység helyreállítása végett megparancsolta a király a bizottságnak, hogy november 1-én Budán kezdje meg működését. Az első ülést azonban mégis hónapok múltával, a következő esztendő március havában (márc. 3.) Pesten tartották. (Hosszú idŐ óta ekkor kezdett Pest ismét az ország egyik központja gyanánt szerepelni.) A protestáns urak, akikbe a királyi szándék bizalmat és reményt lehellt, örömmel gyülekeztek össze. Bizton hitték, hogy a bizottság minden sérelmükért elégtételt szolgáltat s az eredmény a letűnt idők minden szenvedését elfelejteti velők. Azonban már a tanácskozás kezdete kigyógyította őket ábrándjaikból. A bizottság megtagadta azt a keresőket, hogy az ülések ideje alatt Pesten protestáns istentiszteletet tarthassanak, nyilván arra hivatkozva, hogy az országos bizottság nem sértheti meg Pest városa kiváltságlevelét. Azt remélték, hogy a felvilágosultabb katholikusok mellettök lesznek és nem állják el jogos kívánságaik teljesülésének útját; számítottak a királyi biztosok pártatlanságára, azonban meggyőződtek, hogy támasz nélkül, szövetségesek híján kell harcolniuk jogaikért, törvényes szabadságukért. A protestánsok nagy, országos, elvi jelentőségű sérelmeiket akarták legelsőbb tárgyaltatni, hogy a részletes panaszok elintézésére meglegyen a szükséges jogi alap és kiinduló pont. A katholikusok szerint ez nem tartozik a bizottság hatáskörébe, mert az 1715. évi XXX. t.-c. a jogi alapot elegendőképen tisztázta s pusztán csak annak megállapítására hívatott egybe, vájjon a protestánsok egyes panaszai az 1681. évi XXV—XXVI, az 1687. évi XXI. t.-c, a végrehajtásukra kiadott királyi rendeletek szempontjából valóságos sérelmek-e, vagy pedig jogtalan követelések. Világos ennélfogva, hogy a két fél nem juthatott közös megegyezésre; a tanácskozás, a meggyőződések és okok kölcsönös feltárása, mérlegelése nem hogy enyhítette volna ellentétüket, sőt még inkább fokozta. A király végre látván a bizottság munkájának eredménytelenségét, június hóban, az aratást adva okul, egy időre elhalasztotta az üléseket. Augusztus hóban újabb halasztás történt, azonban, midőn a bizott-