Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

zés lehetőségét védi, mert királyi jogról van szó. A többség azonban végrehajtást sürget. Nádasdy Tamás katonákért megy, hogy az engedetleneket rabságra vesse. Esterházy József azzal fenyegetőzik, hogy börtönben senyvednek el, ha csak az Ítélet előtt meg nem hajolnak. A katonák láttára Ordögh jótállót nevez, társa azonban állhatatos marad. A tömeg haragját viharrá korbácsolja az a látvány, hogy egyetlen ember dacolni tud akaratával. Talján, Vasmegye alispánja, már félig kirántja kardját az ellenszegülőre; Radics, bácsi követ az ablakon akarja kidobni. Az általános zsivajban egyre sűrűbben hangzik: Ki vele! nem becsületes emberek közé való! Végtére Szentpétery is meghátrált s az ítéletnek eleget tett. A győztes párt azonban nem elégedett meg diadalával. Ugyanazt a vádat emelték Kenessey István veszprémi, Gröntzy G-yörgy krasznai ós Dobay Péter közópszolnoki követ ellen. Főkép Kenesseynek szerettek volna ártani, aki a dunántúli református egyházak fő vezető embere volt s a pesti commissióban is részt vett. Kenessey nem szállt harcra szenvedélyes ellenfeleivel, hanem fölsietett Bécsbe Károlyhoz, előadta a tényállást és oltalmat kórt. Meg is jelent egy rendelet, mely a per abbanhagyását parancsolta meg. A túlzók, bár számuk apadt, most sem engedtek. Vádolták, ócsárolták Kenesseyt ós társát Bohusst (Pestmegye követe), hogy nem követek, hanem ágensek, árulkodnak a rendekre és szógyen velük egy sorban ülni. A király azonban, a kit biztosai kimerítően tájékoztattak, ez alkalommal a kisebbség pártjára állt, az Ítéletet s az egész peres eljárást megsemmisítette; megrótta a zajongókat és fenyegetőzőket, hogy hatáskörüket átlépték. A protestánsok diadala azonban merőben formális diadal volt; tárgyi tekintetben semmit ki nem vívtak, sőt a Carolina Resolutio az eskü kérdésében a katholikus álláspontot fogadta el.

1 Károly nem tartott több országgyűlést s így a katholikus ós protestáns párt álláspontja közt képződött természetes ellentét többször nem fajult ily mély szakadássá. 1715 és 1728 közt a harc az úgynevezett pesti commissióban folyt, amelyet a király javaslatára a vallásügyi sérelmek megvizsgálására és elintézésére küldött ki az országgyűlés. (1715: XXX. t.-cikk.) A bizottság elnökévé gróf Koháry István országbírót, az udvar régi kipróbált hívét választották meg s tagjai között szép számmal voltak protestánsok is, így például Ráday Pál, Kenessey István, Okolicsányi Pál, Szirmay Miklós, Vay László, Hellenbach János báró, Révay Mihály 1 Az egész vitának részletes leirását adja Ribini id. müvében. II. 204— 216. 1. Ugyanott található a királyi leirat hiteles szövege, Acsády Ádám veszprémi püspök, királyi kancellár ellenjegyzésével.