Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XV. Az állam és a protestantizmus

nem akart s az ingerültség mintha lecsillapult volna. Azonban a kath. párt minden áron diadalmaskodni akart, a kir. biztosokat, Kinskyt és Nesselrodet igyekezett rávenni, hogy az ellenszegülőket királyi rendelettel kényszerítsék eskütételre. A pártszenvedély hullámai oly magasra csapkodtak már, hogy nem győzték türelemmel várni az uralkodó határozatát. Ordögh György turóci ós Szentpétery András borsodi követet az országgyűlés törvényszéke megidézte. A követek a kir. biztosokhoz fordultak oltalomért s a biztosok intették a rendeket, ne ítéljenek ő Felsége döntése előtt. Erdődy Gábor gróf egri püspök, az egész mozgalom vezére, szenvedélyes beszédével meggátolja pártjának engedékenységét; kimondják a perbefogást, ha a követek meg nem hajolnak. Ordögh is, Szentpétery is ragaszkodik ahhoz, hogy csak az Atyára, Fiúra és Szentlélekre esküszik. Miután nyilatkozatukat Írásban is beadták, távozásra szólítják fel őket hitsorsosaikkal egyben. A protestánsok küldőik, a megyék jogaira s a királyi menedéklevélre hivatkozva ellene szegülnek. Végre, hogy az esetleges testi bántalmat kikerüljék s magukat is, az országgyűlést is e szégyentől megmentsék, fölkelnek helyökről. Esterházy József gróf azt indítványozza, ítéljék el őket a Hármaskönyv utasítása szerint 16 márkányi, azaz 64 forintnyi pénzbüntetésre. Az egri püspök, Berónyi Tamás gróf csatlakozik az indítványozóhoz. Már már ellenmondás nélkül érvényesül a törvényesség álarca alá rejtőzött erőszak, amidőn felszólalt Jeszenák Pál, a kor leghíresebb ügyvédje, aki a szavojai herceg kópében ült a karok és rendek tábláján. Evangélikus ember, de nagytudományú, kipróbált becsületessége miatt megbízójának teljes bizalmát birja. Véleménye szerint az országgyűlés nem határozhat addig, mig a királyi döntés, amelyet maga kivánt, le nem érkezik. Szava nyomán siketítő zaj támad a teremben. Az egri püspök magából kikelve kiáltott közbe: »A Boldogságos szűz sértőinek védelmére nem kaphatott megbízást Jeszenák a nagy, kegyes, hős Jenő hercegtől.« Jeszenák bátran, rendületlen nyugalommal vágott vissza: »Nekem felhatalmazásom van a királyi Felség jogainak védelmére és az ország javainak előmozdítására és ezért felelek ő Fenségének.« Felszólalása azonban mit sem használt, az ítéletet a bűnösökre kimondották és fejenként 64 forintnyi pénzbirságban elmarasztalták. Megokolás: hogy eskütagadó eljárásukkal késleltetik a conscriptiót, ami az országnak legfontosabb érdeke. Ordögh és Szentpétery azonban az Ítélet ellen fellebbezést jelent be a királyi felséghez. Ujabb vitatárgy. Vájjon lehet-e az országgyűlés ítéletét fellebbezni, mikor a jóval alacsonyabb rangú hétszemélyes tábla ítélete is jogerős Ítélet ? Erdődy György kamarai elnök a feliebbe-