Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIV. Polemikus irodalom. Luther és Kálvin híveinek vitái

Annyira el volt bizakodva tudományában, hogy fogát ajánlotta fel kiverésre azon esetre, ha valaki a vitatkozás terén legyőzné. Eleinte vigyázott is a fogára. Első művében — az akkori viszonyokhoz képest — elég higgadtan támadja a protestánsokat. Címe: »Három üdvösséges Jcérdés. Első: a Lutheránusok és Cálvinisták igaz hitben vannak-e ? Második: Csak az egy pápista hit-e igaz ? Harmadik: A pápisták ellenkeznek-e a Szentírással, avagy inkább a Lutherek és Cálvinisták ?« 1661. E műnek értékét nem lehet elvitatni, nem azért, mert a protestánsok soká nem feleltek reá, hanem azért, mert egymásután három kiadást ért. A címbeli három kérdésre harminchárom szakaszban felel. Eljárása az, hogy a szentírás azon helyeit, melyek az illető hitcikkelyek alapját képezik, előrebocsátja. Ezeket a maga szempontjából magyarázza; a saját felfogását megállapítván, cáfolja a protestánsoknak ide vonatkozó tóteleit, meglehetősen nehézkes modorban. A protestánsok — talán azért, mert nem volt eléggé sértő — eleinte nem válaszoltak reá. Náluk nem voltak előre kijelölt irodalmi harcosok; nem voltak gond nélkül élő egyházi rendek, hanem voltak a megélhetés nehézségeivel ós a kormánynyal szövetkezett kath. főpapok üldözéseinek kitett szerencsétlen prédikátorok. Hamarjában "Wölflin Kristóf tübingai tanár írt reá — természetesen hallomás után — cáfoló iratot latinul. Négy évvel később jelent meg Pósaházy Jánostól: »Sámbár Mátyásnak az három kérdéseire való felelet. 1666-ban.« Ebben nemcsak a protestánsok felfogását védelmezi, hanem Sámhárt is támadja. Ezt ennek viszonválaszának előszavából tudjuk meg, ahol Sámbár azt panaszolja, hogy Pósaházi őt az említett summás választételben ugrándozó bakhoz hasonlítja; hogy a »papista doktorokat« — egyházi atyákat és kath. hittudósokat — minden eretnekeknél alábbvalóknak, az esztergomi érseket cigánynak mondotta. Ezzel indokolja »Az három kérdésre lött summás választételre adott feleletenek« megírását. Ebben aztán ő sem kíméli ellenfelét. Pósaházi egy későbbi művében azt írja, hogy Sámbár művéről »némely igazán itólő kath. emberek is megvallják, hogy több mocsok vagyon benne, mint dolog ós valóság.« A vita annyira elmérgesedett, hogy Sámbárnak segítségére még egy más jezsuita író, Kis Imre is sietett; Pósaházi mind a kettőnek együtt adott választ ily című dolgozatában: »Sámbárnak, Kisnek s egyebeknek adott felelet«. Ebben is époly leleményes és csúfondáros, mint előző műveiben. Ellenfeleivel szemben »époly pazarsággal osztogatta azokat a címeket, amelyeket nem szokás a levelestárba az örökösök számára eltenni«, mint azok.