Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

hatlan vallásos hitének, feddhetlen erkölcsi életének s törhetlen jellemének hármas szigonyával az evengeliom hajóját veszélyeztető hullámokat megfékezte, Genfet az evangéliomi és politikai szabadság egyik székvárosává, két világrészre — Európára és Amerikára — fényes sugarakat hintő világító toronnyá tette. Kálvin első irodalmi művével, Senecanak »De dementia« című müvéhez írt magyarázatával, az e munkából előcsillámló s alapos tanulmányra valló mély eszmékkel, a latin nyelv klasszikus korára emlékeztető szép s tömör nyelvezetével magára vonta Paris műveltjeinek figyelmét. Azon műve miatt pedig, melyet barátja Copp Miklós, a párisi egyetem rektora számára irt, melyet ez 1533. november 1-én szókfoglalása alkalmával felolvasott, s melyet már a reformáció szelleme lengett át, Parisból menekülnie kellett. Egy évig még Franciaországban maradt, a többek közt a tudósok és művészek pártfogójának, Margit királyi hercegnőnek nerac-i udvarában is néhány hetet töltött. Mikor azután látta, hogy az új eszmék bajnokai halálra üldöztetnek, odahagyta hazáját, kiköltözött Bázelbe. Itt végezte be s itt adta ki 1536-ban Institutio Religionis Christianae című világhírű munkáját, melyben a keresztyén vallás alaptanait ritka szabatossággal terjesztette elő s mellyel az evangéliumi reformált, vagy a kálvini egyház alapját lerakta. E művének egyik főcélja különben — mint azt I. Ferenc francia királyhoz intézett előszava is mondja — az volt, hogy a reformációnak az evangéliummal való egyezését kimutassa, s a királyt a hugonották iránt emberiesebb bánásmódra bírja. Ugyan e végből kereste fel Renata ferrarai hercegnőt, Ferenc egyik rokonát is. Fáradozása sikertelen maradt; ekkor hazáján keresztül azzal az elhatározással indult vissza Bázel felé, hogy itt csendes visszavonúltságban folytatja irodalmi munkásságát. Útja Genfen vezetett keresztül; a libertinusokkal megbirkózni már alig bíró Farelnek nagy kérésére kisegítő társul itt maradt, vallástanítói, majd lelkészi állásra alkalmaztatván (1536). Pár óv múlva azonban az általa életbeléptetni kivánt szigorú egyházfegyelem miatt a laza erkölcsű városi tanácscsal erős összeütközésbe jött, mely azután Kálvint, Faréit és társait száműzte. Bucer hívására Straszburgban telepedett meg Kálvin, az odamenekült franciákból alakult kis gyülekezetnek lett lelki tanítójává. (1538. szept.) Ugyanitt meg is nősült. Genfnek könnyebb volt Kálvint száműzni, mint nélkülözni. A libertinus szellem felülkerekedése, az erkölcsi élet elfajulása oda juttatta Genfet, hogy politikai és vallási szabadsága már-már veszélyben forgott. Szabadulást csakis a Kálvin-javasolta szigorú erkölcsi törvények alkalmazásától reméltek. A többszöri hívásnak Kálvin