Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában
Tanügy. Iskolai nevelés az ág. és helvét hitvallásúaknái: Eperjes, Pozsony és Sopron; Gyulafehérvár, Sárospatak és Debrecen. A XVII-ik század protestáns szellemű tanügye fényes tanúbizonyságul szolgál arra, hogy a közművelődés iránti érdeklődést sem a mohácsi vész, sem a török hódítás alatt szenvedett csapások nem bírták kiölni a nemzetből. Sőt azt tapasztaljuk, hogy azt még fokozta az a rettenetes sok szenvedés, melyet a politikai pártharcok és a vallási villongások zúdítottak reá. Azok a fiatal emberek, akik a reformáció szellemű külföldi egyetemeken tanultak, akik saját szemeikkel látták, hogy Németországban, Helvetiában ós Hollandiában milyen nagy gondot fordítottak az iskolákra: onnan hazaérkezve, hasonló buzgalmat fejtettek ki, és ahol csak lehetett, evangéliomi szellemű iskolákat alapítottak. Fraknói Vilmos »A hazai és külföldi iskoláztatásról a XVI. században« czímű jeles művében 125 protestáns ós 9 unitárius olyan iskolát mutatott ki e században, amelyeknek legnagyobb része a magyar reformátorok által megindított szellemi mozgalom folytán ötven év alatt jött létre. Még nagyobb volt e részben a buzgalom a XVII. században, különösen a protestáns vallás szabad gyakorlatát biztosító bécsi békekötés után egész e század második felében bekövetkezett nagy üldözésig. Ez időben Rezik Gymnasiologiájában csupán az ágostai evangélikusoknál, városok által fenntartott 22 nagyobb gimnáziumot és mintegy 40 kisebb gimnáziumot ós 51 falusi iskolát mutat ki. A mágnások és nemesek által saját költségen fenntartott gimnáziumok száma 20-ra ment fel. Természetes, hogy az akkori gimnáziumok említésekor nem szabad a mai nyolc osztályú középiskolákra gondolni. Azon időben a népiskolák ós felsőbb iskolák közötti határvonal nem volt meghúzható. Minden nagyobb városban igyekeztek a népiskolán felül egy-két magasabb osztályt is szervezni. Az akkori protestáns nemzedék főjellemvonása volt, hogy csekély anyagi erővel sokat akart elérni. Erre kónyszerítették a körülmények, melyek nehézzé tették az alkotást. Egyik kézzel építettek, másik kézzel védekeztek. Sohasem voltak biztosak abban, hogy azt, amit ma építettek, holnap nem fogja-e elrabolni a fanatizmus, mely az egész XVII-ik századon át pusztított az országban. Egyrészről a földesurak, előjogaikra való hivatkozással, téritették erőszakkal jobbágyaikat, másrészről pedig a r. kath. főpap-