Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

használ. Tudja Isten, tudják őszintébb testvéreink, mily nagy gonddal s mily nehézségekkel jutottunk el csak eddig is. Nem is esküdött még tudtunkkal a keresztyén világ valami közös liturgiára ; nem is látunk végre semmit, ami ellentállana, hogy az Isten választottai ezen egyházi joggyakorlat ós fegyelem mellett is biztosan meg ne tartathatnának. Isten hozzád (olvasóm)! egyházunk békéjét és nyugodalmát óvjad ós a tűzre olajat ne önts, hogy alkalmatlan jóakarónknak ne hírleljenek! Különben magának a G-eleji Katona-féle kánonkönyvnek tartalma nem tér el sem a komjáti, sem a szatmárnémetii kánonoktól, melyeknek tartalmát bő kivonatban fentebb közöltük. A szervezet beosztása ugyanaz, csakhogy bővebben kifejtve. Az Isten igéje sáfárainak kötelességei ós kellékei, t. i. a teljes vagy legalább középszerű képzettség, az igaz tudomány, hivatás és törvényes kibocsátás, hű szolgálattétel és feddhetlen élet stb. bőven adatnak elő. A püspökök, esperesek, lelkészek és tanítók teendői és egymáshoz való viszonya szabatosabban van körülírva, mint az elŐbbeniekben. Különös figyelmet érdemelnek azok a kánonok, melyek az iskolákról, a presbiterekről, a részekről, végre az egyházfiakról szólnak. Az iskoláknál nemcsak a tanítók, hanem a tanulók kötelességeit is szigorú rendszabályokkal írják körül. Szorgalmas tanuláson ós kegyes életen kívül megkívántatik tőlük, hogy mind a latin, mind a nemzeti nyelv tisztán beszólésére tegyenek szert; magukat a tudományos vitatkozásban, szónoklatban ós egyházi beszódtartásban gyakorolják. Iskolai törvényeknek mindenben engedelmeskedjenek. Ruházatuk iskolai (nem pedig katonai) legyen; ilyen a rövid dolmány, magas nyakravaló, sárga ós piros csizma, a kihasított vagy lefüggő kucsma. Fejüket megfésült haj fürtökkel ékesítsék s ne torzítsák el török borotválással. Az iskolán kívül mindenkor tógásan járjanak. A poharazásokat, dőzsöléseket, káromló szitkozódásokat, átkozódásokat, fajtalan beszédeket, perlekedéseket, veszekedéseket, verekedéseket, titkos szövetkezéseket és összeesküvéseket kerüljék ki. Viseljék magukat tisztességesen, józanon, szemérmetesen, komolyan ós éljenek mindenkivel békességben; a becstelen és gyanús helyeket, valamint a rosszak társaságát kerüljék stb. Az olyan tunya heréket, akik semmire nem mennek, hanem csak az időt vesztegetik, kóborolnak, a munkától iszonyodnak, a leckéket nem hallgatják, könyvekkel nem birnak, . . . valamint azokat, akik minden társalgásukban, beszédükben, viseletükben, járáskelésükben, életmódjukban és ruházkodásukban csupa bohócos csélcsapságot, aljasságot és bohóságot mutatnak, az iskolából ki kell