Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

Nem számítottak a csakhamar bekövetkezett politikai ós vallási visszahatásra, nem gondoltak a pápai egyház erős szervezetére, s ennek keretében az újonnan keletkezett szerzetek buzgó tevékenységére. Azt hitték, hogy az evangeliom szent ügyének azzal tesznek legnagyobb szolgálatot, ha a reformátorok eltérő dogmái feletti vitákban egymást legyőzik. Pedig ezek a meddő vitatkozások voltak a legnagyobb veszedelemnek: a protestáns felekezetek gyengeségének legfőbb okai és forrásai. Amig őseinknél ez az öntudatlan erőpazarlás folyt, addig a r.-kath. klérus, a jezsuita-rend segítségével rendszeres és öntudatos támadást intézett ellenük. Megkezdte és bámulatos kitartással kisebb-nagyobb sikerrel keresztül is vitte az ellenreformációt. Keresztülvitte első sorban hyerarchikus egyházszervezetével és anyagi eszközeinek hatalmával; másod sorban pedig tervszerű eljárásával. Felhasznált minden eszközt a protestantizmus megalázására és a saját egyházi érdekeinek emelésére. Felhasználta az irodalmat arra, hogy hirdesse a katholicizmusnak »egyedül idvezito« ós a prot. egyháznak »eretnek« voltát. Felhasználta a központosításra törekvő, a német zsoldosokra ós jezsuitákra támaszkodó udvari politikát; és felhasználta a török hatalom — mint a kereszténység ős ellensége — iránt táplált mély gyűlöletet, miből lassankint olyan politikai hangulat fejlődött, mely a klérus és a kir. udvar eljárását hazafiasnak és keresztényinek, ellenben a törökre támaszkodó protestánsok ügyét hazafiatlannak és keresztényellenesnek tüntette fel. Ebből a közhangulatból következett, hogy a kölcsönös vádaskodás és gyanúsítás harcában, a gyengébb vallási meggyőződéssel bíró protestáns főurak tömegesen kezdtek átpártolni az erkölcsi és anyagi előnyöket biztosító katholikus egyházba. Egyszerre az a sajátságos állapot következett be, hogy az ország legelső méltóságait és a kath. egyház legtekintélyesebb állásait az »eretnek« szülők gyermekei — Forgách, Eszterházy, Pázmány, Kisdy stb. — foglalták el! Szellemi téren — a szószéken, az iskolában ós az irodalomban kétségen kívül erősek voltak a protestánsok. Az igazság ereje is velük lóvén, egyesek az üldözések nehéz napjaiban valóságos vértanúi hősiességet fejtettek ki. De mivel magasztos eszméiknek és céljaiknak megvalósítására szükséges szervekről kellő időben nem gondoskodtak, a veszedelem idején bekövetkezett a teljes fejetlenség. És mikor a vérpadok eltávolítása után a szabadsághősök kivívták és biztosították egy időre a békét, őseink a kivívott szabadságot sem igen tudták összeegyeztetni a renddel; az egyéni szabad meggyőződést a közegyház érdekében szükséges fegyelemmel.