Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

Ezeket mondja el a Querelae Hungáriáé, mely híven kifejezi azt a hangulatot, mely Bethlen felkelése előtt az országban a protestánsok körében uralkodott. Miután Bethlen ekképen igazolta lépését a világ előtt, Sárospatakon át Kassára sietett, hol 1619 szeptember 20-dikán nagy ünnepéllyel fogadtatott s másnap országgyűlést tartott párthíveivel, akik rendkívül nagy számban jelentek meg környezetében. A gyűlésen nem volt vita, nem volt ellenfél. Mindenki teljes tudatában volt annak, hogy amit most tesznek, az oly tény lesz, melynek következményei úgy a hazára, mint a rendek személyeire is végzetszerűen fognak nehezedni. Ennek végzéseikben is kifejezést adtak, midőn hangsrdyózták, hogy »nehéz Ítéletet viselnek« ugyan azok, akik a koronás király ellen támadnak, de ha a fejedelmektől ártatlanul külső szép szabadságokban, jó rendtartásokban ós lelkiismereteknek tiszta szabadságában megbántatnak, háborgattatnak: igaz igyök láttatik, ha ők is az olyan előttökjároknak nem kezdenek engedelmességet praestalni ... A határozatok főleg a vallási béke teljes helyreállítását célozzák s azonkívül az országgyűlés Bethlent fejükké s teljes hatalmú kormányzóvá, Rákóczy Györgyöt főkapitánynak nevezték ki és közfelkelést rendeltek el. Világosan kitűnt ebből, hogy a király tekintélyének Magyarországon semmi varázsa nincs. A főpapságon kívül senki sem ragaszkodott hozzá. A haza ós az egyház történelmében eseménydús napok követték egymást. Bethlen a kassai gyűlés után Pozsony felé nyomult. Október 10-ón Nagyszombatnál táborozott. Innét Rhédey Perencet 8000 emberrel a csehek segítségére küldvén, ő maga 14-én Pozsonyt vette be s a várba menekült nádor mind a várat, mind a koronát a fejedelem kezébe adta. A protestáns lakosság öröme nem ismert határt, midőn szabadítóját a vár falai között látta. A győzelmes fejedelem a nádor által november 11-kére az »orszagot végső romlással fenyegető veszélyek elhárítása végett« országgyűlést hívott össze Pozsonyba. Pázmányt is meghítta, de Pázmány nem tartotta tanácsosnak megjelenni oly országgyűlésen, melyen a protestánsok többségben, Ferdinánd a gyűlést országgyűlésnek nem ismerte el s követót sem küldte el arra; de az ausztriai cseh ós morva protestáns rendek követei eljöttek, hogy Bethlennel való szövetségüket megújíthassák. A gyűlésen a sérelmek, különösen pedig a templomok kérdése vétetett elő. A rendek nevezetes határozatot hoztak. Kimondották a vallásfelekezetek egyenjogúságának nagy elvét s ahhoz képest rendezték a templomok kérdését is, mely legtöbb panaszra adott okot. Kimondották, hogy minden városban a főtemplomra azon vallásfelekezetnek van joga, melyhez a lakosság több-