Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

a protestánsok visszatérítésének s a katholikus egyház megszilárdításának szentelte. Nem kiméit sem időt, sem fáradságot. Országgyűléseken szónoklataival, leveleivel, vitairataival,

1 vallási irataival (Hodoegus, azaz igazságra vezérlő kalauz, 1613, 1623 stb.) egyházi beszédeivel, majd midőn 1616-ban esztergomi érsek lett, hatalmával, befolyásával mindent elkövetett, hogy különösen a protestáns főurakat a katholikus vallásra áttérítse, amely törekvését siker kisérte s a már tért veszített katholicizmusnak ismét szilárd lábra állítása első sorban az ő érdeme. De viszont túlbuzgóságával — mint említettük — ő is rászolgált arra, hogy a protestánsok, kik már 1616-ban követelték, hogy mint »a rendek testi és lelki «llensege«, hagyja el Magyarország felső részét, hová rendhelyreállítás végett küldték, annál tömegesebben csatlakozzanak Bethlen zászlója alá, midőn ez támadásra szervezkedett. Bethlen, amióta a fejedelmi széket elfoglalta, mindinkább meggyőződött arról, hogy a bécsi udvarral lehetetlen békében megférnie. Nemcsak a csehek példájából, hanem saját tapasztalásából is tudta, minő értéket tulajdonítanak Bécsben a békekötéseknek és a szentesített törvényeknek. — Látta az ellenreformatio lázas tevékenységét Európaszerte, kezdve a hugenottairtó francia háborúkon, az angol lőporösszeesküvésen, a német protestáns unió és a katholikus liga küzdelmein egész a cseh háborúig — ós azon meggyőződésre jutott, hogy a jezsuiták nagyobb erővel dolgoznak, mint valaha. A protestantizmussal együtt veszélyeztetve látta az alkotmányos politikai szabadságot is; veszélyeztetve saját nemzetiségét, sőt fejedelmi létét is. A protestantizmus által eddig kivívott •eredményeket minden áron megőriznie érdekében állott mint protestánsnak, mint magyar hazafinak ós mint fejedelemnek egyaránt. Mikor a cseh-morva protestáns rendek hozzá fordultak segítségért, •egy ideig kerülte a határozott választ, míg t. i. meg nem kapta a török engedélyét s míg a magyar elógületlenekkel is tisztába nem jött. Mert ezek is csak ő benne biztak szorongatott helyzetökben. Érintkezett Rákóczy Györggyel, ki a Homonnai-fóle mozgalomban is hathatósan támogatta; érintkezett a Thurzókkal, Batthyányval, Révayval, Széchyvel ós többekkel. 1619 augusztus 18-án közölte Rákóczyval abbeli elhatározását, hogy felkel a protestantizmus védelmére. Ugyanazon hónap 26-án megindult Gyulafehérvárról ós szeptember 12-én már Debrecenben volt, honnét körleveleket bocsátott ki a megyékhez, melyben felkelésének okát ós célját fejtegeti.

2 1 Lásd alább Alvinczy életénél. a Esterházy Miklós munkái. I. 59—68. 1