Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

önkénytelenül az európaszerte üldözött protestantismusnak is védője lőn. Ebben áll az ő hatalmas szereplésének titka. A. kor eszméi benne kifejezőre találtak. 0 lett a forrongó vallási mozgalomnak ós az azt mozgató szabad eszméknek főhőse. Azzal nőtt és azzal fogyott az ő hatalma. Neve, lángesze, dicsősége, koronája, becsülete mind ezen eszmékkel van összeforrva. A vallás ügye Bethlen egész uralkodása alatt napirenden volt tartva s így természetesen az 1615-iki kolozsvári országgyűlés foglalkozott vele, melyet Bethlen hívott össze. Pártatlanságának bizonyítéka, hogy hajlandó volt a katholikusoknak minden jogos igényét kielégíteni; hajlandó volt figyelembe venni a katholikus hívek többségét egyes községekben ós ahhoz képest igyekezett igazságot szolgáltatni a perlekedő hitfeleknek; hajlandó volt visszaadni a tövisi ós kolosmonostori templomokat, természetesen úgy, hogy az illető katholikus urak ne kónyszeríthessók protestáns vallású jobbágyaikat a katholikus templomba járni. Hajlandó volt más kérdéseket is tisztába hozni, de mindig úgy, hogy ne csak az egyik fél, hanem lehetőleg minden felekezet megelégedjék. Bethlennek nagy előnyére szolgált, hogy a nádori tisztet ekkor Thurzó György viselte, ez a lángoló hazafiságú és erős hitbuzgalmú férfiú. Mint hazafi rendületlen hűséggel ragaszkodott az ország törvényeihez és alkotmányos szabadságaihoz; e részben sem a királyi kegy, sem a demagógok szidalma nem tántorította meg. Békés természete mellett az engesztelő, a békítő nehéz szerepét vállalta magára, anélkül, hogy elveiből egy hajszálnyit is lealkudott volna. A protestáns vallásnak nem volt őszintébb híve, erősebb támasza és lelkesebb vezére, mint ő. De a más felekezetűek iránt is türelmes volt s csakis akkor használta hivatalos tekintélye hatalmát, ha valaki erőszakosságaival közbotrányt okozott. Megvesztegethetetlen jelleménél fogva nemcsak a hazában, hanem annak határain kívül is úgy tekintették Őt, mint bókebírót, mint az egymás ellen agyarkodó hitfelekezetek kibékítőjét. Felekezetének természetes jogait, vallásának szabad gyakorlatát igen súlyos körülmények között védelmezte ós midőn annak lételót törvényileg biztosította, egyúttal arról is gondoskodott, hogy egyháza belszervezetónek megalapítása által annak fejlődését is előmozdítsa. Nagykiterjedésű uradalmaiban számos egyházat ós iskolát alapított. A tudománynak és művészetnek kedvelője volt. Istvánffy Miklóst, a történetírót jó tanáccsal ós anyagi segéllyel támogatta s ő maga is szívesen írt s nejéhez írt kiadott levelei nem csupán a szerető hitves gyöngédségének tanúbizonyságai, hanem nyelv tekintetében is e korszaknak legfigyelemreméltóbb alkotásai közé tartoznak.