Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

vértanuk iránti tiszteletet, de egyszersmind az elkeseredettséget s bosszúvágyat; ugy, hogy ezek folytán a római egyház ellen egy szenvedélyes ellenzék — a huszita felekezet — támadt, melynek jelszavává és jelvényévé, miután a konstanci zsinat az úrvacsorai kehelynek a nem papok számára való kiosztását eretnek szokásnak bélyegezte, a kehely — calix — lett. Ezen ellenzék Vencel gyenge kormánya alatt annyira megerősödött, hogy midőn Vencel halála (1419) után Csehország ennek Öcscsére, Zsigmond császárra lett volna szállandó, a cseh rendek határozottan megtagadták a szószegő császártól a hódolatot, a nemesség elfoglalta az egyházi javakat, és ekként okot szolgáltattak arra, hogy ellenök a császár fegyveres erővel lépjen fel, a pápa pedig keresztes hadat indítson. A husziták ugyan eleitől kezdve pártokra voltak szakadozva, de e pártokat a közös veszély egyesítette, és mind a császár serege, mind a pápai legátusok által vezérelt keresztesek ós zsoldosok ellen oly ritka lelkesültséggel ós vitézséggel harcoltak, hogy az 1419— 1431-ig dühöngött háború alatt többnyire övéké volt a diadal. De a közös veszély tágultával s a sokszoros diadal mámorától elkábítva, kezdettek a pártok egymással meghasonlani. Általában két főpárt volt közöttük. A szelídebb, mérsékeltebb pártot a szorosabb értelemben ú. n. Tcalixtinusok — kelyhesek — vagy utraquisták képezték, kik a római egyháztól nem akartak teljesen elszakadni, hanem csak némi mérsékelt reformokat óhajtottak abba behozni. Jelesen követelték e négy czikkely megengedését: 1. Isten igéje szabadon s a nemzet nyelvén prédikáltassák. 2. Az úrvacsora mindkét szín alatt (sub utraqae specie) kiszolgáltassák. 3. A papság világi javaitól fosztassák meg s térjen vissza az apostoli szegénységre. 4. A papság közé szigorúbb fegyelem hozassók be. Ellenben a szigorúbb vagy radikális párthoz tartozók, az ú. n. táboritok (Tábor hegyétől, amelyen magukat a husziták eleinte elsáncolták, majd várost alapítottak), határozott ellentótben voltak a katholikus egyházzal. Ennek mindazon tantételót, melyeknek igazsága a Szentírásból be nem bizonyítható, határozottan elvetették, Krisztus visszajövételét várták, s magukat az üdvre elválasztottakként tekintették. Ezeknek élén előbb a fanatikus félszemű Ziska állott, kinek vezérlete alatt, lelkesíttetve a felizgatott szláv nemzeti szellem által is, irtó háborút kezdtek a németek ellen. Ziska halála után 1 híveinek nagyobb része ProJcopnis volt szerzetest választotta 1 Ziska meghagyta, hogy halála után bőréből dobot csináltassanak, hogy így ha szavával nem, legalább a dob hangjával buzdíthassa híveit a csatára.