Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - X. Bocskay István felkelése, a bécsi béke s ennek az ország törvényeiközé beiktatása (1608)

leszoríttatván Bocskay a törvényesség teréről, erélyesen hozzáfogott serege szervezéséhez. »A szent Isten a magyar nemzettségnek szívét felinditotta.«

1 Első sorban is felindította a vitéz és szerencsétlen, de egyszersmind ez időt megelőzőleg sok ezer szerencsétlenséget okozott hajdúk szívét, kik »nem akartak nemzetük hóhéri lenni« s kik közül vagy 3000-en azonnal Bocskayhoz csatlakoztak, s kiknek segítségével azután, mielőtt Barbián seregét egyesíthette volna, ennek egyik ezredesét — Petz-et — Álmosd mellett (1604 október 15.) megtámadta, 3500 emberből álló seregót megsemmisítette. E fényes győzelem híre még inkább fellelkesítette a népet, ezerek és ezerek csatlakoztak hozzá, valamint az erdélyi menekültek is. Barbián nem mert vele megütközni, hanem visszavonult rakamazi táborából Tokajba, onnan pár nap múlva szókhelye, Kassa alá ment, de nagy meglepetésére a kassaiak a vár kapuit előtte bezárták, a hajdúk pedig folyvást nyomában voltak, úgy, hogy a 20.000 emberből, kiknek még 3 héttel előbb parancsokat osztogatott, alig maradt mellette 50, amikor Szepesvárba ért, hol lélegzetet vehetett. A kassaiak példáját követte legtöbb szepességi város, csatlakoztak Bocskayhoz, majd néhány hóval későbben csatlakoztak hozzá az egy ideig várakozó állást elfoglalt felsőmagyarországi főnemesek is. A felkelés erősbödésekor Budolf kiszólította Erdélyből Bástát, aki Ostyán- és Edelénynél győzött is, és még egyszer kitölthette boszúját az ellene tömegesen felkelt hajdúkon; de pár héttel később (dec. 5.) Kassánál vitéz ellentállásra találván, kénytelen volt menekülni. A hajdúk s az ezekhez csatlakozott parasztok űzték, csípdestók a hátráló sereget, mely éhesen, rongyosan, megtizedelve érkezett Eperjes alá, hol, miután Básta biztosította az öt felsőmagyarországi várost az evangélikus vallás szabad gyakorlása felől, a város megnyitotta előtte kapuit. Bocskay az álmosdi győzelem után pár hétre a szomszéd vármegyék rendéit összehívta Kassára tanácskozásra és hogy »az igaz hitért s országunk szabadságáért« a szükséges intézkedéseket jó módjával megtegyék. A gyűlés* készséggel szavazott meg hadi adót s katonai segélyt. Egy héttel későbben pedig (nov. 20.) török követ érkezett Kassára s tudatta vele, hogy a szultán öt Erdély fejedelmévé nevezte ki, s hogy egyszersmind a szövetkezés jeléül küldött neki kardot, zászlót, királyi pálcát s övet; 1605 elején a mellette fegyvert ragadt székelyek és erdélyi nemesek kiáltották ki Erdély fejedelmévé; ugyanez időtáj t (ápr. 20.) a szerencsi templomban tartott országgyűlés választotta meg Bocskayt Magyarország »felséges* 1 L. Thaly Kálmán: Bocskay leveles könyve* Magyar tört. tár. XIX. 102.