Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció
külföldi zsoldosok garázdákodása következtében e szerencsétlen országra zúdult; azt a nyomort, mely a sok vérontás, gyújtogatás, rablás, fosztogatás, a ragályos pestis és a rendkívüli éh-inség következtében az országot elárasztotta. E világi bajokhoz járultak legközelebb — mondja a felirat — a vallási háborgatások', a protestánsok templomainak, egyházi javainak elraboltatása, lelkészeiknek gyalázatos módon elűzettetóse ós azok helyébe oly papok rendeltetése, kik a híveket lelkiismeretükben megháborítják. Minthogy pedig a vallásnak ilyetén megzavarása csak gyűlöletet, szakadást idéz elő, holott az ország helyzete azt kívánná,] hogy keresztyéni indulattal közös ellenségük, a török ellen szövetkezzenek, kéri »Magyarország karainak ós rendéinek többsege« a vallási sérelmek megszüntetését. Mátyás főherceg, ki a királyi korlátlan hatalom megszerzése és a protestantizmus megsemmisítése iránti törekvéseket illetőleg egy húron pendült ugyan királyi bátyjával, de aki másfelől ez időben már azon meggyőződésre jutott, hogy Rudolf esztelen s erőszakos intézkedéseivel nem csak saját trónját, de az egész uralkodóház érdekeit veszélyezteti s aki erre és a beállható, pár óv múlva be is állt változásokra, országos mozgalmakra való tekintetből, a protestáns rendek jóindulatát is a maga részére biztosítani akarta, a hozzá intézett feliratra kicsinyes és kitérő választ adott. A rendek új feliratot nyújtottak be hozzá, melyet azután akarva nem akarva felterjesztett Prágába. Ezek után az országgyűlés hozzáfogott a királyi propoziciókban foglalt ügyek tárgyalásához. Miután azonban a protestáns rendek más oldalról is, de különösen Kassa s a felvidéki városoknak Prágában időző követei titkon küldött leveleiből meggyőződtek, hogy feliratukra Prágából választ nem nyerendenek, Istvánffy Miklós nádori helytartó előtt, maguk és küldőik nevében ünnepélyesen óvást emeltek vallásügyi jogos kívánságaik megtagadása miatt és kijelentették, hogy minden vallásháborítás és templomfoglalás ellen élni fognak törvénybiztosította jogaikkal. A király válasz nélkül hagyta a protestánsok feliratát, hanem az országgyűlés által hozzá szentesítés végett felterjesztett 21 törvónycikkelyhez Mátyás főhercegnek, Forgács püspök sugalmazása folytán készült s az utolsó órában érkezett előterjesztése értelmében 1 önkónyüleg egy új cikkelyt csatolt, az annyira nevezetessé lett XXII. törv. cikkelyt. Ebben elmondatik, hogy ő felsége, követve elődeinek, úgy a római császároknak, mint a magyar királyoknak példáját, a rómaikatholikus hitet vallja, s azt, mint más országaiban, ' L. Károlyi Á.: »A XXII Articulus« c, munkáját.
