Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció
De a rendek ragaszkodtak előbbi határozatukhoz ós most már a magyar tanácsosok is igyekeztek a főherceget meggyőzni, hogy a rendek egyértelmű végzésén többé változtatni nem lehet. így azután fel is terjesztette a főherceg, bár jelentékeny módosításokkal, a többi országgyűlési végzésekkel együtt a túróci prépostságra vonatkozót is. De Rudolf egy másik végzéssel együtt ezt az általa szentesített törvénycikkelyek közül egész önkényüleg kihagyta, azon egyszerű indokolással, hogy »e javadalmat kollégium, gimnázium és papnevelőintózet alapítása céljából a jezsuitáknak adományozta«. A király ez önkényes eljárására több megye azzal felelt vagy legalább fenyegetődzött, hogy mivel a király e tette által voltaképpen az összes törvény cikkely eket érvénytelenekké tette, megtagadják az adóbehajtást; több főúr ós a nyitrai püspök pedig a főherceg közbenjárása mellett Rudolfot igyekeztek reávenni egy a megyéket megnyugtató királyi leirat kibocsátására, melyben Rudolf kijelentette volna, hogy a rendek határozatát a túróci prépostságra nézve tiszteletben tartja és a jezsuitákról másként fog gondoskodni. De Rudolf hajthatatlan maradt, hiába hozták fel, hogy emiatt komoly zavarok támadhatnak. 1 Hajthatatlan maradhatott, hisz ekkor már a magyar alkotmány s a protestáns vallásszabadság hatalmas ós Rudolf által rettegett erődje — Erdély — alá volt aknázva s az aknamunka legjelentékenyebb részét éppen a jezsuiták végezték. A jezsuitákat Erdélybe először Báthory István küldötte be, aki, bár hű fia volt kora ifjúságától kezdve a római egyháznak, de mint óvatos, a körülményekkel számot vető fejedelem, addig, míg az erdélyi fejedelmi székben ült, óvakodott az igen nagy részükben protestáns erdélyi rendeket ezeknek nem tetsző vallásügyi intézkedésekkel megháborítani, sőt annyira alkalmazkodott, hogy még Károli Péter kolozsvári református lelkész prédikációját is végighallgatta. Midőn azonban a lengyel koronát elnyerte (1B76) s közte ós a pápai udvar között főként Possevini Antal jezsuita diplomata befolyása következtében benső barátság fejlődött ki, megkezdette Erdélyben, melyre fejedelmi gondoskodását egészen haláláig kiterjesztette, a protestáns egyház megtörését célzó intézkedéseit, hathatósan buzdítván testvérét, az ő eltávozása után Erdély vajdájáiíl megválasztott Báthory Kristófot a »sok rettenetes eretnekseg« kiirtására. Az 1579. évben a lengyelországi jezsuita tartományfőnököt felhívta, hogy 12 válogatott, ügyes, tapasztalt jezsuitát vezessen be Erdélybe, kik ott a gyermekek és ifjak neveiésót vezessék, nekik adományozván egyszersmind a kolozsmonostori apátságot. ' L. Fraknói: Orsz. gy. VII. k., 22. 1,
