Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció

bevégezték; különben azok tisztelete igen fogyatékos lesz s méltóságukból levonatik. Ezért is az Úrtól neki adatott hatalommal kór, követel és int minden hatóságot, felsőket és alsókat, a felséges Rudolf római királyt, mint szintén a többi fejedelmeket, ós megparancsolja, hogy ezen ő naptárát adják ki; gondoskodjanak, hogy azt minden ő alájuk vetett népek is tartsák meg sértetlenül, még pedig a kiközösítés büntetése alatt. ím, ilyen kisérő levéllel jelent meg az új naptár, nem csoda, ha a protestánsok egyelőre hallani sem akartak róla. Hittani, felekezeti, egyházfőnöksógi kérdésekkel volt ez kapcsolatban, amint ezt a N.-Károlyban zsinatolt protestáns lelkészek alaposan kifejtették.

1 A másik okot a vallási vitára a jezsuiták behozatala okozta. Esz és pénz, szellemi és anyagi javak legtöbbször hatalmas emeltyűi, erős oszlopai a földi intézményeknek. A középkorban Isten országa jórészt földi intózménynyó lett, világi eszközökkel tartatott fenn. A hajdani római imperiumtól örökölt kormányzói erélye, eszélyessége s államférfiúi bölcsesóge az egyház vezérembereinek, másfelől azon nagy vagyon s gazdag jövedelem, mely az Egyház rendelkezésére állott, tették a középkori r. katholicizmust oly erőssé s jó ideig meg nem rendíthetővé. Igen ám, de szellemi s kivált a theológiai tudományok bányaiból aknázható kincsekben szegény volt a hazai kathol. egyház már a mohácsi vész előtt is, ama vész után még szegényebbé lett; az alsóbbrendű papok szellemi ós erkölcsi kincstára pedig éppen igen szegényes volt, erről még az elfogult r. kathol. írók is felettébb sötét rajzot adnak. De nagy romlás érte a katholikus egyházat a mohácsi vésszel — mint láttuk — a világi javak tekintetében is, ebből azonban 1548 óta mindinkább kezdett felépülni. Miért is a katholikus egyház nagyobb szabású vezóremberei külföldön is, hazánkban is, figyelembe vévén a trienti zsinatnak papképző intézetek felállítását sürgető intézkedését, avagy erre a pápai szék által figyelmeztettetvón, — kiváló gondot fordítanak arra, hogy a protestánsoknak a bibliában s a theológiai tudományokban jártas, apostoli buzgósággal küzdő harcosok ellenébe ha nem is az evangeliom kohójában edzett, de azért erős fegyverekkel ellátott s harcra kész férfiakat állítsanak. Ily törekvést látunk hazánkban a katholikus egyház egyik kimagasló oszlop-emberénél, Oláh Miklós prímásnál, aki az 1566-diki nagyszombati megyei zsinaton a pápa figyelmeztető levelét

s felolvastatván, kijelentette, 1 L. Kiss Áron: Reform, zsinatok 698—700. 1. 2 L. Lányi-Knauz II. k. 148. 1., és a prímási levéltárban ily c. iratot: »Limitatio pro seminario etc. Tyrnaviae 1566.«