Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VIII. A rómómai katholikus egyház új életre keltése Ferdinánd alatt. Miksa uralkodása

üresedésben levő püspökségeket és egyéb javadalmakat érdemes egyházi férfiaknak adományozta, úgy a rendek is, kik netalán ifyféle javadalmakat bitorolnak, vagy kegyúri jogokat élveznek, kövessék az ő példáját. Egy újabb királyi leiratban pedig a vallásügyi törvénycikkelyhez odacsatoltatni kívánta Ferdinánd még azt is, hogy ezentúl a nyomdászok és könyvárúsok csak oly könyveket adhassanak ki és árusíthassanak el, melyeket a püspökök megengednek. E királyi előterjesztések már eléggé tanúsítják, mily szellemtől volt áthatva Ferdinánd, de egyszersmind tanúságot tesznek afelől is, hogy a vallásjavítási eszmék mily hódítást tettek hazánkban, lent is, de fent a legmagasabb körökben is, hiszen Ferdinánd a rendeket hívja fel az új tanok ós tévelygések elhagyására. De éppen ez okból, ha a főrendiház papi tagjai részéről erős kifakadások hallatszottak is a »tevtanok« ellen, sőt némelyek fej- és jószágvesztéssel kívánták volna az egyedül idvezítő egyház kebelébe visszatérni vonakodókat büntettetni, de a világi tagjai mindkét táblának megelégedtek az alkotott tör vény cikkely ben annak kimondásával, hogy úgy a főpapok, mint a világiak tegyenek eleget hivataloskodásukban az 1548-iki törvénycikkek tartalmának. A katholikus vallás ós annak főpapjai ellen vakmerően vétkezők, tettökhöz képest, ö Felsége által büntettessenek. A téves könyvek nyomatása és kiadása felől — mondja a törvénycikkely — a karok ós rendek mit sem határozhatnak, minthogy nincs tudomásuk arról, hogy birtokaikon ily könyveket nyomtatnának. A fentebbi királyi előterjesztések türelmetlenséget lehelő szelleméhez hasonló szellem nyilatkozik Ferdinándnak az 1554., 1555., 1556., 1557. és 1559-iki pozsonyi országgyűlésekhez intézett előterjesztéseiben s leirataiban is, melyekben újból és újból sürgeti a hitegységet, az egyházi javak visszaadatását, a katholikus alsóbb ós felsőbb rendű egyházkormányzók jog- s hatáskörének minden rendű lelkészek- ós tanítókkal, tehát a protestáns tanítókkal is szemben visszaállítását ós szabadon gyakorolhatását; kimondja újból: az ország romlásának egyik főoka a protestantizmus. Erőszakoskodástól azonban tartózkodnia kellett, mert hiszen csakhamar érezte, hogy koronájához gyenge kötelék kapcsolja Erdélyt és Tiszántúlt, mely kötelék 1556-ban el is szakadt; de meg a németországi protestánsokkal kötött s az ágostai hitvallás követését megengedett ágostai béke megkötésénél éppen ő szerepelt Károly császár helyett s ha Németországon szabad folyást engedett a reformációnak, mérsékelnie kelle magát hazánkban is az evangeliom híveivel szemben. Fő akadályul szolgált pedig lelke sugallatának keresztül erőszakolásában