Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VII. A szentháromság-ellenes irány. Unitáriusok

tesekké, avagy a nagyközönség eló'tt nem úgy tűnhetett volna-ó fel a német és helvét reformáció is, mint átvezető' híd a római katholicizmusból az antikeresztyénsóghez, a zsidósághoz vagy Mohamed vallásához; avagy nem lehetett volna-ó az az eredménye, hogy a nagyközönség hátat fordít a csak egy-két évtizeddel előbb nagy lelkesedéssel befogadott reformációnak s visszatér az ős keresztyén alaptanokat érintetlenül hagyott, sőt azokat az éppen ez időtájt (1563) bevégződött trienti zsinaton újból megszilárdított római egyházhoz ? Hogy Jézus istenségének s a szentháromságnak tana mily erősen össze volt nőve a keresztyénség hitével, legerősebben tanúsítják a szentháromság-ellenes tanok első hirdetői. Ezek ostrom alá veszik az ős keresztyénség említett alaptanait, szóval ós tollal, templomokban ós hitvitákon, a Szentírásból és józan észből merített érvekkel cáfolják azok tarthatatlan voltát; de amikor arra kerül a sor, hogy tegyenek vallást hitökről, tárják fel őszintén meggyőződésüket, akkor érthetetlen kifejezésekbe, hittótelekbe burkolják gondolataikat s mikor végre Dávid F. őszintén kimondotta, amit hitt s voltaképp hittek a többi háromság-ellenesek is, azt egyhangúlag — helyesebben egy hang kivételével — egyetemesen elítélték; és mint fenntebb említettük, a gyulafehérvári zsinaton jelen volt összes unitárius lelkészek ós hittudósok az általuk aláírt hitvallásban akként nyilatkoztak, hogy » Krisztus öröktől fogva való isten, kihez szívből imádkozni kell«. Ez nem őszinte vallástótel volt. Mindkét protestáns egyház hívei azt tanulták mestereiktől, — az egyik Luthertől, a másik Kálvintól — hogy hitük, meggyőződésük nyilvánításában ne engedjék magukat sem emberi tekintélyek, sem fenyegető veszélyek által korlátoztatni. No de hagyjuk pihenni a rég kidőlt harcosokat. Ami tanításaikban emberektől való volt, azt az idő megsemmisítette, avagy megsemmisíti, ami pedig isteni eredetű volt, azt vitákkal, zsinatokkal, országos törvényekkel, porkolábbal avagy hóhérokkal végképen elnyomni, örökre elfojtani nem lehet.