Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.
ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VI. Templomok, lelkészek, kormányzók
a házassági perekben való intézkedés. A magyarországi evangélikusok közül a dunántúliak csak a század vége felé, a többiek pedig 1610 és 1613-ban alakultak egyházkerületekké. A reformációnak édestestvére, hű szövetségese volt eleitől kezdve az isicola s a tudomány; de viszont a javított egyház is kiváló szolgálatot tett ezeknek negyedfólszáz éven keresztül. »Az iskolák állítását Isten dicsőségére és az ország felvirágozására szükségesnek tartjuk«, — mondják az Erdélyi rendek az 1557-iki országgyűlésen ; ugyanezt mondja az egész magyar protestáns egyháznak negyedfélszáz éves története. A templom és iskola elválaszthatlan ikertesvórekkó lettek a protestáns egyházban. Arra volt és van példa, hogy a gyülekezet tagjainak kevés száma avagy szegénysége miatt csak iskola van, templom nincs, de hogy templom legyen iskola nélkül, az alig fordul elő. A protestáns egyház legszegényebb tagjai is elvitték áldozataikat az iskola oltárára, s már századokkal előbb a protestáns népnek csekély százaléka volt az, mely irni is, de legalább olvasni ne tudott volna. De nemcsak népiskolákkal ékeskedett az Egyház; a népesebb városok ós a vagyonosabb protestáns főurak Isten ós hazájuk iránti kötelességüknek tekintették közép és felsőbb tanintézetek alapítását, igyekeztek az azok iránti áldozatkészséget nemzedékről nemzedékre átszármaztatni; valamint a külföldi egyetemek látogatását anyagi segélynyújtással s alapítványok tételével előmozdítani. Hogy az iskolák állításában nyilatkozó buzgóságnak mi lett az eredménye, mutatta egyfelől a protestáns nép értelmi és erkölcsi színvonalának más felekezetű néphez viszonyítva jelentékeny emelkedése, másrészt ama körülmény, hogy a XVI. század folyama alatt hazánkban felállított 29 nyomda közül 28 a protestáns egyház szolgálatában állott. 1 A nyomdák termékeit ez időben — önként értetőleg — főként a vallás ós egyház érdekében készült kisebbnagyobb míívek: káték, magyarra fordított zsoltárok, énekek, bibliai történetek, védő, cáfoló, hitvitázó iratok, a biblia kisebb-nagyobb részeinek, majd az Új-testamentomnak, 1590-ben az egész bibliának (Károli Gráspár gönci lelkész ós esperes által) magyar nyelvre fordításai képezték. Hogy a protestáns egyházi irodalomnak e termékei, valamint a protestáns tudósoknak más, már inkább világias irányú művei mily kiváló szolgálatot tettek a magyar nyelvnek és irodalomnak, arról ma már kellő bizonyságot tesznek a magyar irodalom fejlődósét és annak munkásait ismertető művek. Hazánknak a külfölddel, kivált vallási tekintetben való össze' 1 L. Ballagi Aladár: A nyomdászat története.
