Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

mány-egyetemek keletkeztek, az antik-klasszikus műveltség újraszületett : a vallásjavítás üdítő vize is hovatovább tisztább forrásból csörgedezett elő, hovatovább helyesebb irányban vájt mederben folydogált tovább. Magas műveltségű, s részben magas egyházi állásokat betöltő férfiak veszik ostrom alá a pápai, papuralmi önzést, kapzsiságot, koruk babonás hitét, erkölcstelenségét, az ezernyi visszaélést. Az evangóliomi szellemű Clemangei Miklós párisi szónok De ruina ecclesiae című művében Rómát és Avignont új Sodornának és Babylonnak nevezi; Péter utódait olyanokúi ismeri ós tünteti fel, mint akik a keresztyénséget csak hasznothajtó mesének tekintik. Egyes bűnbánathirdetők, mint Bernardus Baptisatus, Theobaldas a nagy zsinatok elé is fényes tükröt tartottak, melyből az. Egyház saját torzalakját tisztán felismerhette. Válla Lörincz (f 1457.) tudós theologus s vatikáni könyvtárnok, mint alapos nyelvész, az új testamentum alapszövegéhez irt felvilágosító jegyzeteket. Mint éles itószettel eljáró történész a papi uralom érdekében költött meséknek, p. o. a IST. Konstantin adományáról szóló mondának mutatta ki az alaptalanságát De ementita, Constantini donatione című művében; ezen kívül metsző gúnnyal ostorozta a szerzetesek tudatlanságát és erkölcstelenségét. A XV-ik század három nagy zsinatán, a pisain (1409), a konstáncin (1414—18) s a báselin (1431 — 1443) Oersoni Charlier a párisi egyetem tudományos korlátnoka, Ailly-i Péter bibornok, Cousa Miklós trieri püspök, Piccolomini Aeneas Silvius bibornok — később II. Pius név alatt pápa, — Caesarini Jidián bibornok éstöbb mások oly nemes lelkesültséggel és oly szép' eredménnyel harcoltak a középkori egyház visszaélései s a pápai udvar cselszövényei és erőszakoskodásai ellen, hogy a konstánci zsinat határozatilag kimondotta az Egyháznak fejében és tagjaiban való reformálását, — a reformatio in capite et membris-t. Sőt a baseli zsinat már azt is megengedhetőnek találta, hogy az úrvacsora a világiaknak is két szín alatt osztassák ki, — legalább Csehországban. Megemlíthetnők ezek mellett, sőt részben ezek előtt az új kor hajnalát hirdető csalogányokat, az édes nyelvű Petrarchát, a szabadszellemü s még a pápai szék körül feltűnt botrányokat is élesen csipdeső Dantét, vagy a játszi kedélyű, de hegedűszóban sok igazságot hirdető Boeacciot; a középkor végén ólt lángeszű humanistákat,. Beuchlint, Erasmust, a ritka nemes lelkületű mystikust Kempisi Tamást

r kinek »De imitatione Christi« című művéből, úgyszólván ennek minden lapjáról az evangéliomban rejlő drága gyöngyök csillognak elő. De amíg ezek és sok mások a középkori egyház fájának inkább csak egyik-másik fattyúhajtását igyekeztek lenyesegetni s inkább