A Soproni Magyar Társaság XVIII. századi magyar vonatkozású nyomtatványai (A.)

A. 423. 12.

3

fzoktunk ízóllani) a’ koporsóba ízállott; könnyen mondhatta volna; mi fejébe fárodjak, úgy fém érem én a’ munka végét; nem érhctein-meg, hogy a’ roppant épületeti láthaífam rendeísegében ; másképp-is, fok költségbe, munkába, fáradságba kerül, másra fordittom azt a’ mit arra kellene fordítanom, nem foká élek. — Mind ezekkel el-vcthette volna magáról Dávid a’ Templom építéft; de nem tfeiekedtc, mert fzégyennek tartotta, hogy Ö földi Király létére fényes Palotába lakik, az Iften pedig Királyok Királlyá, tfak alá való hajlékba, sátorba, tifzteltctik. Ezt annyira Ízivére vette, hogy azonnal rcndeléft tett az épület eránt, ha bátor annak végét nem érhette-is.

Ti fe vegyétek Atyámfiái fél vállal Ja’ mi Palotai Alummumunk fel-állítását, ’s az ahoz való kéfzületet, azért, hogy nem tudhatjátok mi léfzen ama bé-vétetett négy gyermekekből, a’ kiket mától fogva velem eggyütt tápláltok Kkkléfiánkban, lítcnért, és a’ Jélusért, mint i’zegényeket. Ha meg-ncm éritek, ti kivált moftani öregek, hogy idővel Oskola tanítókat adhat fcl-állítandó Alumniumunk e’ Gyülekezetnek : meg-érhetik gyermekeitek. Nem látta Dávid-is kezdett munkája végét , de meg-értc Salamon fia, meg-érték fok ezer Iziaéliták, ’s áldották Dávidnak mcc; - hidegük tetemcit-is hogy,az Ur házának építését, legalább kezdetre. En réfzemröl a’ ki rugója volta i ezen munkának, vagyok, ’s mig élek az

A. 3 Icfzek