A Soproni Magyar Társaság XVIII. századi magyar vonatkozású nyomtatványai (A.)

A. 423. 12.

i(*

követő atyánkfiái között, olly jó lelkitek, kik iziveflen alamisnálkodnak a’milelkijerusálemünk izegénnyeinek. Mit mondok ? nem tsak Vállalónkat követő atyánkfiái között hanem fzinte a’ más valláft követó két rendbéli atyafiak között-is találkoztak immár olly nemes fzíviiek, kik a’ Matzedóniai, és Achajabéliekkel fegitették a’ Jerusálemi Izegcny izenteket, legítették minden vallásra való tekintet nélkül kéfz-pénz adakozáíTal, fegítették azzal, hogy kívántak néha főzetni fzámokra. Elméri Ókét leg-jobban a’ Mindentudó , de fel-irták betfes Neveiket fzegénnyeink-ir jervzó könyvökbe.

Ti hozzátok fordul azért befzédem, E- vangyélika hitünk forfofí, leg-közelebb a’ mi Bakony, és Balaton mellyéki Ekkléíiáinkban , kik réfz fzerint a’ felsók akaratjával , réfzból faját fzivefségtek ’s ónként való ajánláftok fzerint , eggyet fogtok velünk érteni Palotai A lumniumunk éllefztéscben. A' mi jót te íz eh eggyel a mi jó reménységü fzegény Tanúlóink k'ózzul, a JéJuffal tfeíekedtétek. Ez a’ nagy fzó bírjon arra továb-is benneteket, hogy a’ mint ajánlottátok fziveífen jó tanúló fzegénycinknek elÖ fegítéfekre való kegyes kéfzségteket, úgy moft a’ midón leg-elóízör mennek-ki hozzatok az Urnák nevében, forfokon valóba könyörőló indulatot mutathalfatok. — Azon lefznek velem eggyiitt Ekkléíiánk Elöl-járói, hogy leg-jobb végre fordítsák alamisnátokat, te pedig az örök életben remélhető jutalmon kivul már ez életben-is örömöt