A Soproni Magyar Társaság XVIII. századi magyar vonatkozású nyomtatványai (A.)

A. 423. 12.

15

a’ jutalom ’s a’ példa Tunúlóink között ébregetni a’ refteket-is.

Serkentsen titeket Ekkléíiánk kegyes tagjai a’ jó reménysegü fzegény Tanulókkal való jó-tételre hatodfzor, a’ közönséges Illeni tifztcletben meg-kivántató rcndcfség. Annyira meg-fogytunk fokízor a’ gyermekekből nyáron a’ mezei munka idején, hogy alig találtunk harangozókat, ajtó nyitókat, énekefeket, és igy rendeden ’s annak módja lzerint nem igen vihettük végbe a’ közönséges Illeni tiízteletet különöílén az eítvéli könyörgéfeket. Ebbe fe látunk ezutánn hejánofságot; mert az el-olvalandó törvényekben ki van mutatva, mi lélzen mindenik Alumnus kötclefségc, a’ harang a’ kúltfok, az ének, és az orgona körül. Ezzel azt-is nyerjük, hogy nem teíTzük harangozókká Oskola Tanítóinkat, kik eránt tfak alig hihetem, hogy annyi tifztelettel vifeltelTenek a’ tanítványok, ha harangozó táríaik mintha a’ harang-lábtól el-tiltatnak, ’s a’ fzokott harangozás máfokra bizattatik.

Ofztönözhet utoljára benünket Palotai Evangy. Kerefztényeket a’ jónak indult lzegény Tanulókhoz való kónyörületefségre, a’ vidékiektől várható fegitség. —

Azt mondja Izent Pál (Rom. XV. 26.) Tetfzett a’ Matzedónia Achájabélieknek , hogy valami közönséges alamifnálkodofi tennének a’ Jerusálemi [zeniek között lévő Kerefztényeknek fzámokra. — Reményiem én-is, hogy találkoznak e’ tájon Valláfunkar

kö-