A Soproni Magyar Társaság XVIII. századi magyar vonatkozású nyomtatványai (A.)

A. 423. 12.

n

sebekkel köttetett öfzve régenten a’ Tanítóknak tiak a változáfok-is, midőn p. o. a’ Földes Uraság tudta, ’s híre nélkül a’ Lelkipáfztoroknak még tfak hivatalokba fém volt izabad lepniek , ha bátor rendeden lzóllítattak-is GyulekczetéinktÓl: rnoft Iítennek légyen hála , annyi Tanítót hívhat a’ Templomban vagy az Oskolában végben viendő lzolgálatra akarmclly Köfség, a’ mennyit kíván tehetségéhez kepeit tartani; tarthat az Oskola virágzására ’s a’ lzcgény Tanulóknak könnyebbségekre Alumniumot-is, hogy annál alkalmatosfabb munkáfokat találjon idővel midőn munkátokra vagyon fzüksége. — Tegyünk hát jól a jó indulatu fzegény Tanulókkal ha érezzük hogy Evangyélikufok vagyunk, e’ boldog időkben az Mennek különös irgalmával, a’ Király kegyelmével, ’s a’ Törvénynek paisával megajándékoztatott Evangyelikusok. Mi inditfon erre bennünket leg-közelebb Palotai Evagy. Kerefztényeket, crtsük-meg a’ Tanításnak máfodik réfzéből.

A’ jó reménységü fzegény Tanulókkal való jó tételre öfztönözhct minket mindeneknek előtte a’ Jéfusnak ama nagy fzava: bizony mondom nektek, valamellye: tfelekedtetek az én leg-kijfebb atyámfiai közztil, én velem tfelekedtétek. Nem fzégyenli a’ jé/iis attyafiaínak nevezni a’ fzegéuyeket, hát te meg-tagad nád Barátom a’ te tdlvércdct? O! ne tagaddmeg az ehezSt, a’ ki veled eggyiitt az Itten képére és hafonlatofságára teremtetett fzegdmeg- ,