Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
DIÁKOTTHON, KOLLÉGIUM, ÉTKEZÉS - A diákok elhelyezése, ellátása
96 A diákok elhelyezése, ellátása A Líceumban már a XVII. század eleje óta volt iskolai alumneum (ingyenes vagy kedvezményes étkeztetés) bentlakással. 1610 körül 8 ifjút vettek fel, akik lakáson és élelmen kívül ruhát és ágyneműt is kaptak. Ismert Valla Lukács rektor nyugtája 1640-ből, amelyben nyugtázza, hogy összesen 104 magyar tallért, 7 schillinget és 2 garast vett fel az alumnusok számára. Az 1717. év jelentős határidő diákjóléti intézményeink történetében. Ehhez az évhez fűződik az alumneum újjászervezése, alapítványok létesítése, patrónusok megnyerése. 1717. június 15-én nyílt meg az újonnan szervezett alumneum. 1741-ig a gimnázium egy helyisége külön az alumnusok számára volt fenntartva étkező- és imádkozóhelyül. Az alumnusok száma kezdetben 12 volt, 1741-ben 22-re emelkedett. A későbbiekben tápintézetnek nevezett ellátás költségeinek biztosítását adományokból, felajánlásokból és szervezett támogatásokból biztosították. A fő támogatók a vidéki gyülekezetek voltak, amelyek pénzadománnyal és élelmiszerrel segítették az intézetet. A tápintézet mellett az 1855/56. tanévtől kezdve megnyílt a convictus, amely azokat a diákokat látta el, akiknek anyagi helyzete kedvező volt, de ellátásukat önállóan nem tudták megoldani, így kedvező befizetés mellett ellátást kaptak az intézetben. 1871 őszén 220 személyes éttermet adtak át a Líceum épületében. Az alumneum (tápintézet) a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején odáig fejlődött, hogy a teológia, a gimnázium és a tanítóképző ifjúságának nagy része: 300—400 diák étkezett itt. A XX. sz. első harmadában már napi háromszori étkezést biztosított az iskola. Évente átlagosan 10—20 tanuló kapott teljesen ingyenes étkeztetést, 30—40 fél áron, 60—70 pedig negyed áron. Már a Líceumi Diákszövetség megalakulásával egy időben, 1917-től felvetődött egy líceumi diákotthon létrehozásának terve, és az 1918. június 5-i közgyűlésen elfogadott „Felhívás" vázolta a Diákotthon megépítésének szükségességét, felvázolta annak arculatát. A háború, majd a Trianon után kialakult gazdasági válság, a megélhetési nehézségek azonban közbeszóltak, az adományok nehezen gyűltek. Külön fájdalom volt, hogy az elképzelés szülőatyja, lelkesítője, fő szervezője, Hetvényi Lajos vallástanár 1926-ban elhunyt. A szervezés mégis folytatódott, és megerősítést nyert azzal, hogy a kormány anyagi támogatást nyújtott a Diákotthon céljára, amihez Sopron városa is csatlakozott. 1933-ra érett meg az elképzelés, s az év júniusában megkezdődött az
