Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
56 IS KO LATÖ RTÉ N ET Az iskola mindenkor felmutatta és fel kívánja mutatni a családi élet tisztaságának igényét, a házastársi hűséget, a fiatalok tiszta életvezetési lehetőségét és annak értékét. Tudom, hogy ez a mai világban sokaknak értelmetlen, sőt érthetetlen, de lejjebb nem adhatjuk. Értse meg a diák, a leendő édesanya és édesapa, hogy a gyermek Isten ajándéka, akit az ember nem vállal, hanem ajándékul elfogad, egy új ember, aki nem is a szülőké, csak egy vándorserleg, melyet majd tovább kell adni, de kifényesítve, a lehető legnemesebb tartalommal megtöltve. Azután az iskola tanít. Az igazat, a jót és szépet. Mint az udvaron a bejárat feletti írás hirdeti, „aedes musis erectae” (a múzsáknak emelt hajlék). Tanítja az igazat, a tudományok, a művészetek múltját és legújabb eredményeit, mindenféle torzítástól mentesen a különböző vélekedések felmutatásával, hadd alakítsa ki az ifjú ember a saját felfogását, véleményét. Tanítja a jót. Mi használ embertársainknak, mi használ a világnak. A jó és a rossz megkülönböztetési képességét, a jó igenlését, a rossz elutasítását. S tanítja az iskola a szépet, azt a sok csodát, amit az emberi szellem alkotott, a teremtett világ szépségét és ezek megbecsülését, óvását és továbbvitelét. Az isteni harmóniát már itt a Földön. A bevezetőben feltett kérdésekre még egy válasz azoknak, akik esetleg talán féltik az iskolát, félnek az egyházivá válástól. Nem vettük el az iskolát, az iskola továbbra is az Önöké, diákoké, az önöké, Sopron városáé, Nyugat-Magyarországé, az egész magyar nemzeté, az Evangélikus Egyházé. Olyan csodálatos lelki kenyér, amit minél több részre osztanak, annál jobban szaporodik, minél több diákja van, híre, neve annál messzebb száll. Hiszem és remélem, hogy egykor minden mostani tanítvány is olyan büszke lesz a líceumra, mint azok az öregdiákok, akikről a bevezetőben szólottám. Még egy gondolat: eddig arról beszéltem, hogy mit adott és mit ad az iskola, most az iskola kér. Megismétlem az elmúlt ballagáson mondott szavaimat. Támogatásra van szükségünk, erkölcsi és anyagi támogatásra. Kérjük a jó szót, további jó hírünk keltését, a kétkedők meggyőzését, az erőtlenek megerősítését. Tegyék ezt szóban, baráti beszélgetésben, de tegyék a sajtó eszközeivel és minden lehetséges módon. Kérjük továbbra is az anyagi áldozatvállalást, jelenlegi és majdani alapítványunk támogatását, minden jószándékú felajánlást. Befejezésül hadd idézzem az 1991. év igéjét, amely naponként olvasva eddig is erőt adott nekem és sokaknak. Adjon erőt mindnyájunknak az új tanévben a reményteljes újrakezdésben: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul". Évkönyv, 1991/92. tanév, 3-4. o.
