Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
50 ISKOLATÖRTÉNET megismerése és a rá való alkotó visszahatás módszereinek kialakítása során értékként felhalmozott, s ezt a mindenkori jelen körülményei között kell, a jövőt szolgálva, átadnia az új nemzedéknek, nektek, mai tanulóknak, hogy tudjátok, hogy amikor a földgolyónak ez a kis darabkája, a mi hazánk sorsa a ti vállatokra kerül, nemcsak tartanotok kell, hanem tovább is vinni és becsülettel szolgálni. Ebben a kézből kézbe, vállról vállra adott feladatban rejlik iskolánk örök fiatalsága és megújulása. Régi iskolánk ezért nem válik sohasem öreggé, csak egyre tapasztaltabbá. S tapasztalata, legfontosabb üzenete a tanulás, a tudás, a munka, a kötelesség tisztelete és becsülete. A munkáé, a becsületes helytállásé, amit Berzsenyi Dániel nagy tisztelője, Széchenyi István így fogalmazott meg: „Tegye csak mindenki a maga kötelességét, s ne valami egyebet, hanem azt ugyan emberül!" Kedves Tanulóink! Szeretném, ha egy ilyen ritka ünnepség alkalmával megéreznétek, hogy a múlt rajzán és a jelen feladatainak összefoglalásán túl iskolatörténeti pillanatnak vagytok részesei. Szeretném, ha megéreznétek egy ilyen emlékezés felemelő, de ugyanakkor kötelező erejét, hisz ti vagytok a jelen és a jövő. Nektek kell tovább vinnetek azt az igazságot, hogy csak az az emberi alkotás maradhat meg, amely túlmutat saját korán, s csak az az intézmény állhat fenn tartósan, amely mindig az eljövendő jobbat szolgálja. Nektek kell tovább vinnetek azt a gondolatot is, hogy haladó eszmék nélkül lehet, de nem érdemes élni — s ez az eszme egy új kor új, szocialista humanizmusa kell hogy legyen. De meg kell fogadnotok Lackner Kristófnak, városunk első humanista polgármesterének intelmét is: „Erkölcsi kötelesség az elődöktől átvett szellemi örökséget újabb szellemi kincsekkel gyarapítani, csak így lehetünk méltók az átvett hagyatékra." Iskolánk arra tanít minket, hogy büszkén vigyük az életbe magunkkal a bölcs tudást s ép világszemléletet, azt vallva, nem hullhat romba bennünk az, amit a jó iskola épített. Úgy érzem, ebben az ünnepi hangulatban az egykori és a mostani berzsenyista diákok és tanárok érzéseit legszebben Tóth Árpád sorai fogalmazzák meg, aki így köszöntötte régi iskoláját: „Amikor lábunk szentelt küszöbödre hág, / Úgy érezzük, körödben újra áthat / A szívedből áradó ifjúság." Örökifjú öreg alma materünk, amely most általunk 425 éves jubileumát ünnepli, és a következő években felújításra vár, a múltat tisztelve a jelenben, bizalommal tekint a jövőbe. A soproni líceum Bp. Tankönyvkiadó, 1986. 224-233. o.
