Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
46 ISKOLATÖRTÉNET Az emlékeknek milyen megrendítő gazdagsága kapcsolódik e kisded méretekhez! Tanári könyvtáradra gondolok, a magyar könyvnek, az európai protestáns műveltségnek országos hírű szentélyére, amely olyan patriarchális dísztelenségben fogadja a látogatót, mintha nem rejtené magában inkunábulumok kincseit, kolligátumok meglepetéseit, a magyar barokk könyvkiadás remekeit, az északolasz vagy svájci nyomdák néhány legszebb kiadványát, a Glosius-gyűjtemény európai ritkaságait, a Magyar Társaság könyvtárának becses köteteit a Diétái Magyar Múzsa tündéri füzeteitől a Zalán futása első kiadásáig! Téged idézünk; mindig jéghideg terem, magyar évszázadok szellemi erőfeszítéseinek hallgatag tanúja, erőt adó vigaszunk a nehéz esztendőkben. A türelem és a bizakodás leckéje voltál és nagy fóliánsaiddal, melyek—mint Bél Mátyás életművének kötetei — a sziklát repesztő gyökerek néma erejével törtek fel a hódoltság és az idegen önkényuralom alól, hogy egy-egy új magyar korszakot kezdjenek meg megroppantván ama oszlopokat. A tárlók kézirataira gondolok, a bibliofil ritkaságokra a zsibongó faliszekrényeiben. Azokra az emlékekre, amelyek Széchenyi Ferenc, Kazinczy vagy Vörösmarty zászlóhajtásáról adtak számot, a nemzet legnagyobbjainak tisztelgéséről a kis soproni diák elődei előtt, elmondván az utódnak, hogy volt kor, amelyben a soproni diák jelentette a jövőt és [a] reményt. A Magyar Társaság tagnévsorát tartalmazó kéziratos kötetet látom magam előtt, hol a tiszteletbeli és levelező társak lajstroma ez egykorú bejegyzéssel indul: Kazinczy Ferenc 1792. Az ülések jegyzőkönyveit forgatom gondolatban, a mi Csittvári Krónikánk elsárgult, kemény lapjait. Az imént még ifjúi optimizmus köszönti messziről Párizs lángjait, de már a forradalmi terrorizmus ijesztő hatásairól elmélkedik az ifjú soproni kortárs. A nagy remények és illúziók nyomán áthullámzik a naplón a napóleoni háborúk riadalma, majd a nagy önuralommal kordában tartott érzések és szavak mögött felsötétlik I. Ferenc korának éjszakája: az aggodalom és keserűség, a fegyelem és hanyatló latinitás csöndjében kiált felvilágosult magyar igét a soproni diák. Mennyi vigaszt és ösztönzést tudott adni a nála nagyobbaknak ez a gyarló magyar fény a soproni tornyok alatt! Csokonai debreceni önképzőköre, Révai magyar nyelvművelő mozgalma részben innen kap indítást, az árván és magányosan pattogó kis soproni szikra egy Széchényi Ferencben, Berzsenyi Dánielben, Kazinczy Ferencben erősíti meg a reményt, ébreszti a szervezkedő vagy teremtő akaratot. Minden évszázadban országos méretű fiakat tud adni a kis magyar önképzőkör: Kis János, Döbrentei Gábor, Pákh Albert, majd e század elején Gombocz Zoltán, Zsirai Miklós e társaságból nőnek a magyar szellemi Pantheon arányáig. Az intézetnek olyan tanárai voltak, mint a magyar nyelvű művelődést a 18. század derekán sürgető Ribiny János, a tudós Schwärmer Márton, vagy a magyar felvilágosodás elfeledett, magányos alakja: Magda Pál. S olyan tanítványai, mint Berzsenyi vagy Vajda Péter. Minderről közvetlen és családiasán igénytelen emlékeket őriz a csendes soproni iskola: levelet, folyamodványt, kézjegyeket, első kiadványt, sokszor kiadatlan emlékeket.
