Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
VALLOMÁSOK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Domanovszky Endre, Marusák Pál, Hollósy Elek, Prőhle Jenő, Benkő László, Csaba József, Peéry Rezső, Vajda Péter, Székács József, Soós Lajos, Dr. Bruckner Győző, Dr. Nagy Endre, Zsirai Miklós, dr. Nikolics Károly, dr. Várszegi Asztrik, dr. Winkler András, Gabrieli Gabriella, Pokker Patrícia
292 VALLOMÁSOK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK odikusan visszatérő iskolai ünnepeken sohasem állott velős mondanivaló nélkül hallgatói elé, cicoma nélküli, nemes retorikával, gondolatait gonddal ötvözve és belső ragyogásúvá csiszolva mondta a magyarság és a humanitás [...] örök üzenetét. Nem csoda, ha szavait néha évtizedek (és micsoda évtizedek!) múlva idézi fel a tanítványok őrző emlékezete. A kollégák közt, akár hivatalos, akár baráti asztal körül, mint a kétségbevonhatatlan tekintélyű pater familias melegítette családias hangulatúvá az együttes munka vagy pihenés óráit. [...] Verba docent—exempla trahunt. A szavak tanítanak, a példa vonz. Németh Sámuel a kötelességteljesítésben járt elöl, nem mint annak terhe alatt görnyedő robotos, hanem mint a felülről kapott erőtől megújulva friss kedvvel, önzetlen hűséggel késő aggkorig szolgáló teljes ember. Napok és korok múlnak, változnak, de Németh Sámueléhez hasonló (nagyon is ritka) példamutató életek sugárzására az iskolának, a városnak, az egyháznak, a hazának és emberiségnek mindig múlhatatlanul szüksége volt, van és lesz. [...] Németh Sámuel igazgató előtt álltam. Az a barátságos, szelíd tekintet, az a halkszavú szerénység, mégis méltóságot árasztó természetesség, mely egyéniségéből sugárzott, egyszeriben otthonossá, szinte családiasán meleggé varázsolta a különben igen szerényen berendezett szoba légkörét. Az első benyomások később sem változtak. Németh Sámuel, mindnyájunk Samu bácsija igazi gentleman volt a szó legnemesebb, legtisztább értelmében. Arcképének leghívebb vonásait alighanem saját maga festette meg, amikor nyugdíjba vonulása előtt az évzáró ünnepélyen így nyilatkozott. Azt mondják — csaknem szó szerint fölidéződnek előttem szavai — a jó vezetőnek három tulajdonsággal kell rendelkeznie: alapos felkészültségen nyugvó szakértelemmel, adott esetben megfelelő szigorral és megértő tiszta szívvel. Lehet — folytatta tovább —, hogy az én tudásom nem volt mindenben kielégítő, lehet, hogy nem voltam elég szigorú, mikor annak kellett volna lennem, de a szívem — úgy érzem — mindig a helyén volt, mindig jó szándékkal, igaz meggyőződéssel cselekedtem. Csak a legnagyobb tisztelet és megbecsülés hangján tudok róla szólni. 1889 őszén íratták be az evangélikus líceumba. Diákévei alatt tevékeny részese volt a líceumi diákéletnek, a Magyar Társaságban négy éven át működött, 1897-ben szerzett érettségi oklevelet. Utána Sopronban teológiai akadémiát végzett. Benkő László: Elfogult emlékezés = A soproni líceumi Magyar Társaság emlékkönyve (1790-1990) 9-10. o.
