Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
25 ISKOLATÖRTÉNET lassan haladott s fejlődött; csak egymásután mellőztettek a hosszú idő s megszokás szentesitette szertartások, mellyeket az evangyélmi egyház elvei mellőztetni kívántak. Rectornak hivatott az ujdon szervezett iskolába Nusser Boldizsár (1557—1561). Utána, hogy mindjárt itt megemlítsük mind azoknak neveit, kik az 1584-dik évi gyászeseményig az intézetet igazgatták, működött Wolf Máté (—1563), Siebenbürger Domokos (—1565), hihetőleg ugyan az, kit 1572-ben mint tanácsnokát s mint a sz. mihályi egyház gondnokát találunk, melly hivatal ugyanis ezen korban mindig valamellyik tanácsnokra lön bízva, Hartmann Ferencz (1565—1571) mansfeldi születésű, ki Bécs-Ujhelyből, hivatott Sopronba; a városi levéltárban található, szép latinsággal irt leveleiben, mellyeket a rectorság elnyerése végett intézett a tanácshoz, ennek, nagy dicséreteket mond az iskolákügyébeni buzgóságáért; Hauck János (—1573); Mag. Zeitvogel Gáspár (—1574), osztrák-badeni születésű, később Baselben orvostudor, a ki is, Faut krónikája szerint, az ifjúságot kötetlen s kötött beszédben, görögben s latinban legsikeresebben oktatta, egyszersmind első volt, ki az ifjúságot a misére s estvéli könyörgésre járástól visszatartotta, és ki a temetéseknél német énekeket mondatott s a katholikus papokat a halottak kíséretéből kizáratta. Mind ez ideig ugyan is illy alkalommal mindig katholikus, latin énekek mondattak, s a katholikus papok égő gyertyákkal kisérték a halottakat. A mire is Zeitvogel a győri püspök fenyegetésére egy pár hatalmas ember által, kiknek, a mint igen naiv módon hozzáteszi a krónikairó, a püspök és a papok asztala igen jóizün esett, az egész iskola nagy bánatára elbocsáttatott, miután még előbb Spilling er Farkas, itteni várospap által az utczán számos nép előtt arczul vágatott volna, azért hogy egy halottat evangyelmi német énekekkel kisért az ifjúsággal a sirhoz. Minden esetre nevezetes a krónika ezen tudósítása, mellyből látni való, hogy a mit nem csak a magistratus, hanem Gerengel, sőt még a túlbuzgóságáról hires Musaeus is megszivelt, az a latin iskola rectora fellépte által lön megszüntetve; mert csak ugyan azon időtől fogva szüntetett meg mind az isteni tiszteletben, mind általában minden egyházi cselekvényekben minden, a mi az evangyélmi egyház elvei szerint mellőzendő volt. A krónika idézett helyéből azonkívül azt is láthatni, hogy a rector kisérte a halottakat az ifjúsággal a nyugalom helyére, melly szokás Sopronban a későbbi időkben is megtartatott, csak azon különbséggel, hogy később, midőn már a polgári iskolai ifjúság volt a rendes kisérő, a latin iskola csak az illető feleknek különös kivánatára s bizonyos díjért tette ezen szolgálatot. Zeitvogelt követte a rectorságban Mag. Rustier Mihál (—1579), Faut krónikája szerint jeles görög, latin, zsidó, philosophus és theologus, a ki
