Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
DEÁK-KÚT, BALLAGÁS - A Deák-kút története
202 A Deák-kút története A Deákkúti forrás Sopron legrégebben ismert és emlegetett forrása, amely régen is kedvelt kirándulóhelye volt a város lakóinak. A líceumi diákok is szívesen jártak errefelé; május elején ide kirándultak minden évben. Bármerre is vitt az útjuk, a régi leírások szerint mindig az Újkert (mai Erzsébet kert) fölötti erdőben levő forráshoz tértek vissza, ezért a forrást mindenki csak „deákok kútjának", Studentenbrunnen -nek nevezte. 1827-ben a líceumi ifjúság a reformkor szellemében — az erősödő nemzeti érzés ápolására — egyesületet alapított Deákkúti Vármegye néven. A diákok ez év tavaszán engedélyt kaptak arra, hogy majálisokat tartsanak a soproni erdők délnyugati részében, a regényes helyen csordogáló forrás környékén. A forrás fölé faragott követ állítottak a következő felírással: „Deákkút! Légy forrása soká ártatlan örömnek'." Az első majálisuk ünnepélyes felvonulással kezdődött, amelyen a tanári testület és a városi közönség is részt vett. A fiatalok 1834-ben rendbe hozták a forráshoz vezető utat, rendezték a kút környékét, gondoskodtak a víz lefolyásáról. A kút nevét ekkor „Magyarkúf'-va. keresztelték. E néven szerepelt 1873-ig, amikor ismét Deákkút néven említik. A szabadságharc bukása után a vármegye nem működhetett, így a diákság majálisai is elmaradtak. A környék azonban ekkor sem volt csendes és néptelen; kocsmárosok vették birtokba, vasárnaponként sört és bort mértek ki és táncmulatságokat rendeztek itt. A gazdátlanság, a felelőtlenség, a garázdaság azonban tönkretette a kút környékét és az oda vezető utat is. A Városszépítő Egyesület 1876-ban olasz kubikusokkal hozatta rendbe a környéket. 1864-ben újraindult a Deákkúti Vármegye, s ez év május 31-én megtartották az első majálist is. 1873-ban felújították a forrás felett levő követ, s ismét rendszeresen itt tartották majálisaikat a diákok, melyekre a város lakossága is kilátogatott. 1883-ban a városi tanács megtiltotta a diákság rendezvényeinek megtartását a forrásnál, s ez a tiltás egészen 1922-ig érvényben volt. 1918-ban megalakult a Líceumi Diákszövetség, amely a Városszépítő Egyesülettel közösen 1922-ben felújította a kutat és környékét. A forrás fölé védőfalat építettek, az elmocsarasodott területet kitisztították, a vizet elvezették. Schneider Ferenc építőmester tervei alapján Hild Lipót kőfaragómester végezte a munkálatokat. A régi felirat mellett az egykori líceumi diák, dr. Pröhle Károly egyetemi tanár sorai kerültek az emlékkőre: Itt lobogott a Deákkuti Vármegye zászlaja egykor, Szelleme mostan is int: ifjú, szeresd a hazát! A forrás fölött, a millenniumi fák megjelölésére szintén emlékkő került a következő sorokkal:
