Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
IV. Jézus. - c) Szenvedése és megdicsőülése.
147 Mesés idők, csodás napok, Fényetek még ma is ragyog! S beszél annyi szép dolgokról: Betlehemről, pásztorokról, — Majd Golgothán rezg sugára Ráesvén a keresztfára — Majd a sírról kelt emléket, Melybe anyja sírva lépett . . . És csudáknak nagy csudája: Holttestét ott nem találja! Mesés idők, csodás napok, Fényetek még ma is ragyog! Ráesik egyik sugára Az olajfák zöld lombjára, S e sugárnál most is látom Fönt az ormon Messiásom; Nyájas arcza, szende képe Égi fénynyel körülvéve, — És a mint megy, — ajka egjn’e Buzdít s int a szeretetre. Mesés idők, csodás napok, A fényetek körülragyog! — lm vakító fény az égen !... Megnyílik az ég középen És belőle csengve zengnek Angyalajkak, égi nyelvek, Szavuk édes dalként, lágyan ! Rezegve száll át a tájon: : „Vár atrónod,—jer közénk, jer, Szent atyád hív, Istenember!“ Mesés idők, csodás napok!... A mint szólnak az angyalok: : A Megváltó lebegve száll A fényözön sugárinál. És a társak földre hullva Néznek a szárnyaló Úrra, ! Ajkaikról száll utána Búcsúszó és hő hozsánna: S 0 szelíden rájok nézve Tűnve száll a messze kékbe. Mesés idők, csodás napok, Fényetek még ma is ragyog! Nyíl’ az égbolt, — ime látom Isten jobbján Messiásom, S körülte az égi lelkek Szent zsolozsmát énekelnek, S 0 ott fenn trónol szelíden, Bármikor kész, hogy segítsen. — Mesés idők, csodás napok, Fényetek örökké ragyog ! Porkoláb Gyula. <3* Uram Jézus! Uram Jézus, esdve kérünk, Hagyd el még az eget értünk; Gyönge hajónk sülyedőben, Drága kincsünk veszendőben; Színről-színre hadd lássuk [orczád, Hadd siessünk még újra [hozzád! Tanításod: idvességünk, Könyvben hagytad azt mi[nékiink, Dicső példád megszentelé, Omló véred pecsételd; Becse nő az évezredekkel Mind hiában! könyved ma [nem kell. 10*
