Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
XV. Keresztyén hazaszeretet.
403 Vakhit. Mit nem adhat a tudomány: vigaszt, Reményt, erőt — jöjj, én megadom azt; A keresztyén egyházba elvezetlek, S ott vezeklesz, a mint én is vezeklek. Zúg a világ új szabad szelleme, Elsöpör — én megvédlek ellene; Kezem kegyelmet, gyógyírt osztogat — Ha feláldozod szabadságodat. Hungária. Eredj el Sátán! Szavad lelket öl, Nem vagy te orvos, hanem börtönőr. Jaj nékem! így kell hát elfogyni lassan, Nincs Gileádban, nincs e sebre balzsam! ? Evanyyéliom. Ne félj, csak higyj ! El még az igaz Isten, Hogy végtelen kegyelme megsegítsen, Mely az 0 szent Fiában megjelent — Új ég lesz fent és új föld ide lent. Világ Világossága én vagyok, S szemök világát vészik a vakok; Gyermekeid látván-látják a bajt, S aczél tündöklik és a pálma hajt. Bölcscsé lesz az, a ki tart énvelem És a bölcseség: Istenfélelem. Ez által megkönnyebiil a kereszt, Ez fájó, égő sebeket hegeszt. Halld, zúg is már a Szentlélek szele, Mert a világ fojtó léggel tele; Itt az idő, meg kell tisztulnia, Tisztítja megtérés, buzgó ima. Oh zúgd te is gyermekeid fülébe A megtérést s övék leend a béke! Ti gazdagok, oly vagyont gyűjtsetek, Hogy megmaradjon drága, kincsetek ! A földön égi kincset gyűjteni: Mily gazdagság, mily áldás, isteni! Ti bölcsek, költők, művészek, mi szép, Ha lelketek az éggel frigyre lép! Az Úr félelme — hajtsatok reája: A bölcseség gyökere s koronája. 26*
