Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
X. Hit, remény.
310 csillagok. 1-elnézem sokszor a csillagos eget, Az eg titkairól tanultam eleget, Nagy tudósok könyve magyarázta szépen Mi is az a csillag a sötétkék égen. t mi képi van már sillag'sem Nem az ő fém lünk, hogy az nem is égbolt — hit, a mi olyan szép volt! z már, a minek ott látszik, az, a mi rajta játszik. Sokra tanítottak, de hasznát nem vettem, A sok tanulással bölcsebbé nem lettem, Hiába oktattak, itt mélyen szívembül Önkéntelen sajgó tiltakozás zendül. Hát ti azt tudnátok, mi az ég csillaga? Közületek ugyan ki hatott el oda? S kinek lelke elszállt, vissza tud-e hatni? Vissza tért-e csak egy tinektek hírt adni? Óh ti nagy tudósok, nagy a tudománytok, De az ég titkait n^'magyarázzátok, Hiába néz abba a fürjté^ző elme, Az a nagy Istenmjk'orök/szép szerelme. Nézek én to/3fébb is ,«r csillagos égre, Lelkem áhítatát bocsátom fel érte, Titkait'bölcs sofia meg nem magyarázza, Megmarad hitnek a csillag ragyogása. Csengey Gusztáv. Mint szende szűz p Álmából ha ébred, Úgy tűnik fel reggelenk Szép holdvilág! képed ; Oly nyájasan mosolyogsz rám Sáppadozó félben, Ha győzelmes vetélytársad Kivillan az égen. p bája, dús pompája -estig árad, á dal, pezsgés, zsongás Ebreszt ezer vágyat; De ha leszáll, pihenni tér, S elbágyad a lélek: Szép holdvilág! égi fényben Feltűnsz s újra élek.
