Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
IX. Az igaz keresztyénség.
282 De mig az a királyi főkön Elolvad mint a napsugár — Emez, a sápadt arcz fölött, a Halálban is ragyogva jár. Amaz aranyból vert tövis csak S csupán a síron innen van hona — Ez — a síron túl kezd ragyogni És neve : töviskorona! Váradi Antal. O* Jézus követése. — Zinzendorf. — Jézus, nagy vezér, Néped esdve kér: Járj elől és mi nem késünk, Bátran nyomdokidba lépünk, Nyújtsd erős kezed, Mennybe az vezet. Ha erőnk lankad, , Vigy, segélj magad, így bár vészbe borul egünk, Velünk vagy, mi nem rettegünk, Küzdelmeken át Visz az út hozzád. Ha saját bajom S bánat súlya nyom, :, S sírva nézem más mint szenved, :, Taníts tűrni s bízni benned ; Szép dicső a czél, Szívem jót remél. Éltem rád bízom, Drága Jézusom. , Bár görönyös utón járok, :, Vigaszt, erőt tőled várok. A ki híven fut, Mennyországba jut. Zábrák Dénes. Kereszt alatt. Fényes betűk, Isten kezével írva A magas égre: nap, hold, csillagok! Ha a keresztet vállam már nem bírja, Kérlek, könyörgök: vigasztaljatok ! Gyermek módjára óh hadd kibetűznöm, S a hit betűit gyöngyként sorba fűznöm: A ki a kezdet és a végezet, Az mindent bölcsen és jól végezett.
