Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.

VIII. Az egyházi élet.

Pályám fordulóján.- 1892. —

Huszonöt éve már, hogy pap vagyok.

S a magasságba mélyed a szemem;

Az ég visszfénye lelkemben ragyog,

És az igát gyönyörrel emelem.

Leomlom titkon, szívemet kitárva,

És áldom azt a láthatatlan kezet.

Mely gyöngyöt hintett ösvényem porára.

A hitnek gyöngyét s áldva így vezet.

Midőn pályámra vágyva léptem én,

És gyermekálmom szép valóra vált,

Köny csörgött végig jó anyám szemén,

S anyám az égből engem most is áld.

A charismának nem voltam híjával,

Enyém az most is, több nem kell nekem : Anyám csókjával és a bibliával Mentem a néphez pünkösd ünnepen.

Pünkösd volt akkor, pünkösd reggele. Éreztem, hogy a Lélek rám fuvallt; Lángbuzgalommal volt szívem tele És minden szót a Szentlélek sugallt. Pünkösdi szívvel és pünkösdi nyelven Hirdettem az Úr csodadolgait,

S hogy pásztort s nyájat egyiránt emeljen. Betöltött minket egyiránt a hit.

Azóta tart szép pünkösdöm napja is, Pünkösdi Lélek szárnyán vitetem,

Majd pöröly ez, majd balzsam és paizs,

S mindig az eg}’et, Krisztust hirdetem.

A Krisztust tudni vágyam, hogy tanítsak. Vigasztalódom s úgy vígasztalok;

S hogy vétket és bűnt gyökerestül irtsak, A bűnnek én minden nap meghalok.

Itt zsong szívemben ének és ima. Gyermekkoromból tűlvilági hang.

Hozván erőt élet tusáira.

Mint olajággal megtérő galamb.