Payr Sándor ford., Kovács Sándor szerk.: Két emlék a reformáció korából. Budapest 1939. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 23.)
A Wittenbergi Fülemile, Szaksz Jánosnak, a nürnbergi híres vargának és mesterdalnoknak verse.
S lássuk hát a farkasokat, Kiket a pápa tartogat! Ezek is, mint ő, zsarnokok, Annyan vannak, hogy szinte sok. Érsek, püspök, prépost, apát, Plébános ... ki tudná sorát! Mind csak földi tant hirdetnek, Az ige nem kell ezeknek. S hogy itt minden pénzre megy ki, Beláthatja azt mindenki. A keresztség már pénzt kóstál, Bérmálásért szintén sok jár, Gyóntatásért újra pénz kell, És így van ez a misével. Lakodalom, haláleset, — Mindegyikért a nép fizet. Akinek nincs, azt szorítják, Így mellesztik a nyáj gyapját. S amit hoz e simonia, 7 ) Azt fölözi az uzsora; Húsz forintra mérő rozs jár, — Bizony birkanyírás ez már. Ezen felül jár a dézsma, Ez a néptől szedett préda. Minden pap egy-egy kis Isten, Kiátkoz, ha pénzed nincsen. Robotol a nép egész nap, Ezalatt meg a derék pap A kocsmában ül és dőzsöl. .. Van pénz s futja az időből! Misegarast ők teszik el S mit ünnepen áldozni kell. Ezen felül koledálva El is járnak házról-házra. 7 ) A szent dolgokkal való üzérkedés, így nevezve Simon Mágus után, aki pénzért akarta megvenni a Szentlélek, ajándékát. (Apóst. csel. 8. r. 18—20. v.)
