Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők. Pozsony 1908. (Különlenyomat a Theologiai Szaklap 1907. és 1908. évfolyamából)
ELSŐ RÉSZ. A pietismus lényege és nevelési irányának alapvetői. - II. A pietismus képviselői neveléstörténeti fejlődésükben
lók körében. De. ezt hamar megunták. Azért a perselyt most lakószobája ajtajára függesztette ki, rajta e felirattal, mely a hallei intézetek nagy termében ma is ott ragyog: * Akinek pedig vagyon e világi gazdagsága és látándja az ő atyjafiát valami nélkül szűkölködni és bezárándja az ő szivét az előtt, mi módon marad meg az Istennek szerelme abban ?« (I. Ján. 3, l7 ). Mikor negyed év múlva 4 tallért és 16 garast talált a perselyben, ekkor már nagyot gondolt. Szobájába gyűjtötte a szegény gyermekeket, heti 6 garassal tanítóul fogadott egy szegény diákot és iskolát nyitott 1695. Ez volt az ingyenes iskola (Armenschule), a későbbi sokféle tanintézet között a legelső. A többi iskola és nevelőintézet keletkezése történetét alább fogjuk ismertetni, Francke iskola rendszerének bevezetésében. Volt tanintézetei között ez ingyenes árvaházi népiskola mellett tandijas népiskola is polgári családok gyermekei számára, volt u. n. királyi paedagogium vagyis vagyonos nemes ifjak középiskolája benlakással, továbbá egy másik latin gymnasium közönséges sorsuak részére szintén convictussal, volt gynaeceum vagyis nőnevelő intézet és theol. hallgatók számára a seminarium praeceptorum szabad asztallal. De nem volna teljes az emberiség enagy nevelőjének életrajza, ha emberbaráti közhasznú alkotásairól is meg nem emlékeznénk. Jól látta Francke, hogy a szegény gyermekeknek iskolában való nevelése csak félmunka. A világ, a külső környezet lerontja azt, amit itt építenek. Tehát bennlakásra árvaházra gondolt. Alig hogy e terv az agyában megszületett, 500 tallérnyi hagyatékot adtak a rendelkezésére, melynek kamataiból előbb 4, majd 9 árvát helyezett el egyes családoknál s a reájuk való felügyelettel Neubauer Henrik theologust bizta meg. Még az első télen hasonló célra kisebb részletekben másfél ezer tallért juttattak a kezéhez. Ekkor már megvette a szomszédos házat, melyet egy hátsó épülettel is kibővített. Az árvákat 1696. most már ide költöztette be. Számuk ekkor 12 s a felügyelőn kivül gazdát (árvaatyát) is rendelt melléjük, aki feleségével együtt, a háztartást vezette. Az árvák és gondozatlan gyermekek egyre szaporodtak. Francke atyai szivével nem tudta őket elutasítani. Azt szokta mondani a szállást kérő, éhes, didergő kicsinyeknek: aki eddig az utcán eltartott, az nálam is eltarthat benneteket. És befogadta őket. Pedig nem csekély dolog volt ezt a kolduláshoz szokott, csavargó gyereksereget rendre, tisztaságra, tanulásra szoktatni. Megtörtént, hogy akit kimosdattak, felöltöztettek, megszökött és a könyveit is eladta. Francket mind ez nem csüggeszté. Amit Pestalozzi Neuhofban, Stanzban tűrt, szenvedett, azt Francke itt már egy századdal előbb mind átélte. Bizony nagy dicséret volt ama württembergi orvos nyilatkozatában, aki egy hasonló célú intézet alapításakor azt monda: „Keressetek hozzá pietistákat, az ilyenhez mindig bizonyos fanatismus szükséges, különben kinek volna
