Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

I. Rábaközi egyházközségeink az alapvetés és első virágzás korában. 1535—1643.

vár, amelynek 1547-ből egy Kapui Mihály nevű lelkésze ismeretes. Ennek Sárvárra, az ottani sáfárhoz, Zoltán Imréhez intézett levele maradt fenn s ez a lelkész, mint akkor Nádasdy uradalmaiban a többiek is, már bizonyára protestáns volt. És mai nap szinte meglepő lesz, ha azt kell mondanunk, hogy Rábaközben Kapuvár volt az evangélikusok egyik legelső anyagyülekezete. Még három más kapuvári lelkésznek tudjuk a nevét: Laurentiad.es Jánosét, 1616ból, Szitás Istvánét 1630-ból és Szombathelyi Andrásét, akit 1632-ben avattak fel. Kapuvár, mint evangélikus gyülekezet, tovább mint egy teljes évszázadig fennállott és virágzott s csak akkor enyészett el, mikor a nagyravágyó II. Nádasdy Ferenc Eszterházy leányának! kedvéért és a nádorságnak reményében 1643-ban áttért. Az 1655. és 1662. évi országgyűlésen panaszolják a kapuváriak, hogy a nép akarata ellenére vitték be hozzájuk a plébánust és Nádasdy csapatonként fogatta össze a kapuváriakat és a várba hajtatta, hogy ott átgyóntassák őket. Ettől fogva Kapuvár fenyítőháza lesz a rábaközi evangélikusoknak, amelynek börtöneit sokszor lakják az üldözöttek. Itt szenvednek a gályarabok, a vadosfaiakat is itt vonják ítélet alá és itt zárják él. De Berg báró idejében ismét protestáns ura lesz a kapuvári kastélynak, melynek egyik terme 1893-ban protestáns istentisztelet számára nyílik meg s az Erős várunk öröméneke csendül meg ott, hova előbb siralmas panaszszó hangzott fel a mélységből. És Kapuváron kívül itt a Rábaközben sűrűen voltak egymás mellett evang. gyülekezetek és íiliák. Az Egyesség könyvét aláírt lelkészek, régi jegyzőkönyvek, az 1654. évi vizitáció