Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

IV. Vadosfa a feléledés és megújhodás korában 1781—1909.

tőlök kitelhetnék, nem taníttatnák*. így kerülj fel az ifjú Kis János Sopronba és az egyszerű vadosfai tanítónak nem csekély része van abban, hogy a gyermek tehetségeit felismervén, a szülőket a további iskoláztatásra kényszerűé s ily módon egy nagy tudóst adott Sopronnak és az egész magyar hazának. Laky Istvánon kívül ismert tanítói voltak Vadosfának: Szánthó András, Vízközi Mihály, Fidicinis András, Dvorkovics János, Csákvári Ferenc, Vazalla Sámuel, Kiss Pál, Ihász Mihály, Korbélyi István, Petrócza János, Torkos Adám, Ördög András, Gáspári Imre. Kis János kora óta is hány vadosfai és rábaközi ifjú került fel Sopronba a felsőbb iskolákra ! A jó Kutsera Márton né tisztelendő aszszony jól tudta, mit cselekszik, midőn külön alapítványt tett a rábaközi ifjak számára. Nevelésről levén szó, az artikulárís Vadosfának még egy nagy érdemét kell az utolsó századból kiemelnünk. S ez az, hogy Dömölk mellett ő volt a kerület legbuzgóbb káplánképző iskolája. És ez nálunk, ahol külön papi szemináriumok nincsenek, fontos dolog. Az iskolából a gyakorlati életbe Vadosfa volt az átvezető híd. Kerületünk régebbi és újabbi papi nemzedékének jó része innen a vadosfai káplánszobából került ki, mely 1821-ben épült külön e célra. Másutt csak tűrték a káplánt, ha éppen kellett, mint szükséges rosszat; Vadosfán hiványilag volt biztosítva egy állandó kápláni állomás, mintegy jó reménység foka a bizonytalanság tengerpartján. A régebbi káplánok közt ott találjuk a Gáncs, Szánthó, Gödör, Dregáli, Szedenics, Matisz, Csáfordi, Kiss János, Vidt, Csapli, Pelárgus, Holbok, Turcsányi, Bognár sat. neveket.