Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

III. Vadosfa mint artikuláris egyházközség 1681—1781.

A király tanácsosainak önkényes eljárás volt ez, akik szándékosan szorították kisebb helyre az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát. Vasmegyében is így jelölték ki N.-Dömölköt, mely csak filiája volt Ságnak. S a kiküldött biztosok templomépítésre mindig a legalkalmatlanabb,he lyet szokták kijelölni. Vadosfa neve legelsőbben Lipót királynak 1681 november 9-én kelt válaszában fordul elő. És ennek alapján hozták meg a törvényt. Az CfJ' / W)* ' A , * ti \J<ukf.k -1

0 •<' »"< kot 4/ -v 1 j - /-fen /& 1 6. Vadosfai papok kezeírása a régi anyakönyvekben. ily királyi válaszok pedig egy régi feljegyzés szerint így készültek: «Palatínus uram vitte Érsekhez, onnét Hocherhez, úgy fúrják-faragják az őfelsége resolutióhS. Ilyen eljárásnak köszönhette tehát Vadosfa is a maga szerencséjét. Ki lőn tüntetve, mint egykor a kicsiny Bethlehem. Az emberek gondoltak gonoszat cselekedni, de az Úr azt jóra fordította. Nyomban a törvény meghozatala után még nem virágzott fel Vadosfa. A rábaköziek még nem érezték, hogy reá szorulnak. Ekkor még azt hitték, hogy másutt is, ahol ők építettek templomot, azt megtarthatják s ahol 1681.