Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.

János soproni krónikás írja, a győri püspök (Széchenyi György) Rákosról (az ő nyaraló kastélyából) küldte le káplánját huszárokkal Mihályiba, hogy távolítsák el az evang. lelkészeket. De a mihályi nemesek megverték a káplánt. A püspök erre ő felségének tett jelentést és így küldtek 5000 főnyi sereget a Rábaközbe. így tehát a mihályi eset és Feketének ügye, amelyek összefüggésben voltak, adtak legközelebbi okot arra, hogy Győrből csakugyan tekintélyes hadsereg jött sugárágyúkkal Kemenes alá és a Rábaközbe. A többi azután már ismeretes. Ostffy várát Asszonyfán porrá lövették. Fekete pedig külföldre akart menekülni, de elfogták. Sajnos, később nagyon is érdemetlennek bizonyult a belé helyezett bizalomra s az érte hozott nagy áldozatra. De ne Őt nézzük, az ő megtört, nyomorult alakját, hanem az erőslelkű gályarabokat, ezek voltak az evangélium ügyének igaz képviselői. Ebben a második küzdelemben is ott voltak a rábaköziek. Csak mihályiak, keresztúriak és sárkányiak hetvenen konkurráltak Kemenes alá, mielőtt a németek oda érkeztek volna. Büntetésül azután három hónapra szállásolták Rábaközbe a német sereget, mely ugyancsak kiélte és kizsarolta a lakosságot. Csak Thököly felkelő napja hintett egy kis világot az ijesztő nagy sötétségbe.